Az éttermi etikett egyik kevésbé ismert része az evőeszközök elhelyezéséhez kapcsolódik. A megfelelő mozdulatokkal anélkül tájékoztathatjuk a pincért, hogy meg kellene szakítanunk a beszélgetést, vagy külön magunkhoz kellene hívnunk. A jelzések főként az elegánsabb éttermekben és a többfogásos vacsorákon lehetnek hasznosak, ahol a felszolgálók különös figyelmet fordítanak az étkezés ritmusára.
Az egyik ismert értelmezés szerint a tányéron pluszjelet formázó kés és villa azt jelzi, hogy befejeztük az aktuális fogást, és készen állunk a következőre. Ehhez a villát függőlegesen, hegyével a tányér felső része felé helyezzük el, a kést pedig vízszintesen fektetjük rá, élével befelé fordítva.
Ez az elrendezés egyes éttermi etikettútmutatókban valóban a következő fogásra való készenlét jelzéseként szerepel. Más hagyományokban ugyanez a mozdulat arra utalhat, hogy még nem fejeztük be az étkezést, csupán rövid szünetet tartunk. Éppen ezért a kereszt alakú elrendezés nem tekinthető minden étteremben egyértelmű üzenetnek.
Az egyik legszélesebb körben ismert szabály szerint akkor helyezzük a kést és a villát egymás mellé, párhuzamosan a tányérra, ha már végeztünk az étellel. A két evőeszköz nyele ilyenkor rendszerint a tányér jobb alsó része felé mutat, mintha egy képzeletbeli óra négy-öt órás irányába helyeznénk őket. A kés éle a villa felé fordul. Ha viszont csak szünetet tartunk, az evőeszközöket egymástól kissé távolabb, fordított V alakban is elhelyezhetjük a tányéron. Ez azt üzeni a felszolgálónak, hogy még folytatni szeretnénk az étkezést. Egy további fontos illemszabály, hogy a már használt kést és villát ne tegyük vissza közvetlenül az asztalterítőre. Mindkettőnek a tányéron van a helye.
Bár az evőeszközökhöz számos különleges jelentést társítanak, a legtöbb étteremben két jelzésnek van igazán gyakorlati szerepe: annak, hogy még eszünk, illetve hogy már végeztünk. Ha pedig szeretnénk jelezni, hogy jöhet a következő fogás, a legegyszerűbb továbbra is udvariasan szólni a pincérnek.
(Vince)
Olvasd el ezt is!