Egy matematikai modell segítségével vizsgálták a társadalmi megosztottságot. Tanulság? Mindenki utálja azokat, akik egyik szekértáborhoz se állnak be, ugyanannyira, mint az ellentétes oldalon levőket.
Az emberi faj hajlamos a polarizációra és arra, hogy oldalakat válasszon és mi vs. ők mentalitással szemlélje a világot, ezzel valószínűleg nem mondunk az égvilágon semmi újat. Viszont ennek a fajta gondolkodásnak van egy igen komoly vakfoltja, amit most a matematikai modell is igazolt, mint jelenséget, továbbá a működésérét is jól le lehet írni vele.
Ugye akik elköteleződnek egyik vagy másik csoport mellett, azok rendre megfeledkeznek azokról, akik nem annyira invesztáltak egyik vagy másik oldal mellett a hipotézis szerint. Pontosabban ahelyett, hogy megpróbálnák meggyőzni azokat, akik nem döntöttek egyik vagy másik csoport mellett, általában az emberek ugyanannyira utálják a középen maradókat, mint a vélt vagy valós ellenfeleiket.
Éppen ezért azok, akik függetlenek maradnak ilyen egyik vagy másik narratívákban, rendre kiközösítve vagy ignorálva vannak, ráadásul mindkét oldal által ugyanannyira. Éppen ezért jellemzően ezek az emberek idővel elmozdulhatnak valamelyik irányba a társadalmi nyomás miatt. Hisz alapvetően szeretjük azt, ha azt érezzük, hogy tartozunk valahova, az ellenkezője meg komoly hatással lehet ránk.
A matematikai modellt, amivel ezt levezették, úgy tesztelték az amerikai Santa Fe kutatói, hogy összevetették a felmérések adataival a nyolcvanas évekből. Az Egyesült Államokban ugye két fő párt van, szóval minden adott az mi vs. ők gondolkodáshoz, ráadásul akkoriban kifejezetten érdekes felmérések készültek. Ugyanis nem csak politikai ellenfeleikről kérdezték az embereket, de arról is, mit gondolnak a bizonytalanokról és függetlenekről. Az adatok pedig igazolták az elméletet.
(Forrás: Big Think)
