A világpolitikától kezdve a vezető vállalatokon át a tudományos élet felsőbb szintjéig, sőt a Nobel-díjasokig, a férfiak száma jelentős mértékben meghaladja a nőkét. Az ilyen egyenlőtlenségek egyik oka a biológiának tulajdonítható. Vagy mégsem?
A tudományos szakirodalomban az elmúlt évtizedekben többször is hivatkoztak arra az elképzelésre, hogy a férfi agyak között létezik valamiféle szuperdiverzitás;
egy most közzétett metaanalízis szerint azonban a férfiak sikerét alátámasztó érvet egyáltalán nem támasztják alá bizonyítékok.
Adataink alapján, ha feltételezzük, hogy az emberek olyanok, mint a többi állat, akkor ugyanannyi esély van arra, hogy hasonló számú magasan teljesítő nő legyen a világon, mint ahány magasan teljesítő férfi"
– kezdte Lauren Harrison biológus és vezető szerző, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) munkatársa, majd hozzátette:
E logika alapján ugyanolyan nagy az esélye annak is, hogy a férfiak és a nők között is hasonló számú az alacsonyan teljesítők száma."
A különböző fajokon belüli sokféleséggel kapcsolatos kutatások többsége a nemek közötti különbségekre összpontosít. Nem nehéz a dimorfizmus számos és szélsőséges példáját észrevenni, még a saját fajunkon belül is. A nemi kromoszómák eltérései felelősek az anatómiai jellemzők, például a szakáll vagy a mellek túlzó megjelenéséért.
A 19. század vége óta, a híres angol szexológus, Havelock Ellis írásai óta azt a feltételezést, hogy a nagyobb férfiagy nagyobb kognitív képességekkel egyenlő, arra használják, hogy megmagyarázzák, miért érdemlik meg a férfiak a befolyásos és vezető pozíciókat.
Azóta sokat írtak arról, hogy a nemek közötti statisztikai különbségek valóban jelentősek-e (rövid válasz: nem), de kevés tanulmány foglalkozott azzal, hogy az anatómiai sokféleség az egyik nemen belül nagyobb viselkedési spektrumot biztosít-e.
Most pedig a mintegy 10 ezer tanulmány alapos átvizsgálása ellenére a kutatócsoport nem talált olyan meggyőző bizonyítékot, amely a vizsgált fajok bármelyikében a hímek vagy nőstények személyiségjegyeinek nagyobb változatosságát bizonyította volna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fajok összességében nem voltak különbségek. Néhány kiválasztott jellemző, például az immunitás vagy bizonyos morfológiai tulajdonságok, szintén jelentős eltéréseket mutattak az egyes fajok nemein belül. De ugyanakkor mégsem számottevőek.
Ha a férfiak változékonyabbak, mint a nők, az azt jelentené, hogy több férfi van, mint nő, akinek vagy nagyon alacsony, vagy nagyon magas az IQ-ja"
– mondja az egyik szerző, Michael Jennions, az ANU evolúcióbiológusa.
A több mint 200 állatfajon végzett kutatásaink azonban azt mutatják, hogy a hímek és a nőstények viselkedésének eltérései nagyon hasonlóak. Ezért nincs okunk erre a biológián alapuló érvre hivatkozni annak magyarázatára, hogy miért van több férfinak Nobel-díja, amit nyilvánvalóan a magas IQ-val társítunk.
