sun in the sky during night time

A szimulációk olyan mágneses térkapcsolatok felszakadását és létrejöttét mutatták ki, amelyek a korábban elérhető felbontásokon láthatatlanok voltak.


Bár a fekete lyukak mindig feketék, időnként intenzív fénykitöréseket bocsátanak ki közvetlenül az eseményhorizontjukon kívülről. Korábban rejtély volt a tudomány számára, hogy pontosan mi okozza ezeket a kitöréseket. Ezt a rejtélyt oldotta meg nemrégiben egy kutatócsoport, amely egy sor szuperszámítógép segítségével minden korábbi kísérletnél sokkal részletesebben modellezte a fekete lyukak mágneses mezejének részleteit. A szimulációk szerint a szupererős mágneses mezők megtörése és újraképződése a szuperfényes kitörések forrása.

A tudósok már jó ideje tudják, hogy a fekete lyukakat erős mágneses mezők veszik körül. Általában ezek csak egy részét képezik a fekete lyuk körül létező erők, anyagok és egyéb jelenségek bonyolult táncának. Ezt az összetett táncot köztudottan nehéz modellezni, még a fejlett szuperszámítógépekkel is, így a fekete lyuk körül zajló folyamatok részleteinek megértése rendkívül nehéznek bizonyult. A kutatók három különböző szuperszámítógép-klasztert használtak fel, hogy a legrészletesebb képet készítsék el a fekete lyuk eseményhorizontján kívül zajló fizikáról.

A mágneses mezők nem meglepő módon nagy szerepet játszottak e fizikában. De ami még ennél is fontosabb, kritikus szerepet játszottak a kitörések kialakulásában. Konkrétan a kitörések akkor keletkeztek, amikor a mágneses mezők szétszakadtak, majd újra összeálltak. Az e folyamatok által felszabaduló mágneses energia feltölti a környező közegben lévő fotonokat, és e fotonok egy része egyenesen a fekete lyuk eseményhorizontjába kerül, míg más részük kitörések formájában kilökődik az űrbe.

A szimulációk olyan mágneses térkapcsolatok felszakadását és létrejöttét mutatták ki, amelyek a korábban elérhető felbontásokon láthatatlanok voltak. A kutatók képe 1000-szer nagyobb felbontású volt, mint bármely korábban elérhető fekete lyuk szimuláció. A világ legpontosabb szimulációi sem pótolhatnak egy hibás modellt, ezért a korábbi szimulációk figyelmen kívül hagyták a fekete lyukak kölcsönhatásának alapvető jellemzőit. A nagy felbontás nagyobb megértést eredményezett. Az új szimulációk pontosan modellezték, hogyan működik az eseményhorizont körüli mágneses mező folyamata.

(Forrás: ScienceAlert)


A figyelmetekbe ajánljuk