Mi történne, ha beleesnénk egy fekete lyukba?

Felcserélődik az idő és a tér? Másik univerzumba kerülnénk? Lehetséges lenne túlélni? Nyomd be az Interstellar zenéjét és derítsd ki!


Annak ellenére, hogy fekete és lyuk, a fekete lyuk nem egy sötét, üres tér. Einstein már a relativitáselméletében megjósolta, hogy miképp keletkeznek a fekete lyukak. Amikor egy nagy tömegű csillag meghal, egy kisebb, maradék magot hagy maga után. Ha a mag tömege legalább háromszor nagyobb, mint a mi Napunk tömege, a gravitáció felülír minden más erőt, és a magot fekete lyukká alakítja.

Illetve, ahogy fentebb említésre került ez nem egy kies tér, hanem egy szűkös zóna, ahol összezsúfolódott a hatalmas mennyiségű anyag.

Egy fekete lyuk gravitációja olyan erős, hogy még a fény sem tud kijutni. Ezért nem láthatóak. De a lyuk által kibocsátott gamma-kitörésekből kimutatható. Ezek a kitörések,amelyeket Stephen Hawking fedezett fel, ma már az ő nevét viselik egyébként - Hawking-sugárzás.

De azt sem szabad elfeledni, hogy a fizikus maga is úgy vélte, hogy a fekete lyukak átjárók lehetnek egy másik univerzumba.

2019-ben a Eseményhorizont Távcső által készült kép a fekete lyuk árnyékáról

en.wikipedia.org

Tehát, ha beleesnél egybe, egy alternatív dimenzióban találnád magad? Nos, minden fekete lyuknak van egy eseményhorizontja – az a pont, ahol a gravitációs vonzás olyan erőssé válik, hogy nem tudsz kiszabadulni belőle. A pont, ahonnan nincs visszaút többé. Ha ezen a ponton kívül találnád magad, azt látnád, hogy a csillagok a sötétség köre körül forognának.

Ahogy elkezdenénk egy fekete lyuk felé zuhanna, a gravitációs erő által felgyorsítva egyre gyorsabban és gyorsabban mozognánk. Ez az első rossz hír. Hiszen a fekete lyuk gravitációs ereje nagyon-nagyon erős.

Például, ha lábbal előre esnénk, a lábunkra erősebb gravitációs vonzerő hatna, mint a fejünkre. A testünk elkezdene nyúlni, szinte szétfeszülni.

A leggyakoribb fekete lyukakat csillagoknak (stellar) nevezik. Ezek átmérője elérheti a 15 km-t, és olyan nehézek lehetnek, mint 20 Nap. Ha véletlenül egy csillagszerű fekete lyuk felé zuhanánk, teljesen szétszakadnánk, már mielőtt még elérnénk az eseményhorizontot.

Tehát mindenképpen szupermasszív fajtával járnánk jobban. Azt, amelyik milliószor nehezebb, mint a mi Napunk. Ebben az esetben a test sértetlen maradna, miközben átléped az eseményhorizontot, mivel a gravitáció szinte egyforma erővel húzná a lábadat és a fejedet is.

Az eseményhorizont átlépése azonban csak a halálos kihívás kezdete. A fekete lyuk centrumában ugyanis egy gravitációs szingularitás található, ahol a sűrűség végtelenné válik. Végül pedig belenyomódnánk abba a középpontba, és eggyé válnánk a fekete lyukkal.

Oké, ezt történne benne, de miképp látná ezt egy másik ember, aki esetleg kívülről figyelné? Számára lassulna, halványabbá és vörösebbé válna az adott illető. A végén egyszerűen megdermedne, és soha nem lépné át az eseményhorizontot.

Ez pedig azért van, mert a fekete lyukban a tér és az idő felcseréli a szerepét. Az eseményhorizonton az idő megáll, a tér viszont halad előre. Tehát lehetetlen megfordulni, és elmenekülni a fekete lyukból, mint ahogyan az időben sem lenne lehetséges visszamenni.


(Forrás: YouTube)

A figyelmetekbe ajánljuk