Ugyan mi magyarok még mindig képesek vagyunk meglepődni, amikor egy borospincéhez ellátogatva nem a föld alá megyünk le, a világban körbenézve ez teljesen megszokott jelenség. Talán nem is gondolnánk, hogy milyen sokféle borospince-megoldás létezik a természettel harmonizálótól egészen az extravagáns elgondolásokig.
Szerző: Orcifalvi Anna Nóra
A csiga: Antinori borászat, Toscana, Olaszország
Az olasz Antinori-család csaknem 600 éve foglalkozik borkészítéssel. Munkájukat generációkon át mindvégig átitatta a föld és a hagyományok iránti tisztelet. Ez azonban cseppet sem jelenti, hogy ne lennének bátor újítók, ami remekül tükröződik megújult borászatuk épületén is, amely Firenze és Siena között terül el – vagy inkább bújik meg, ugyanis szinte láthatatlanul épül be a tájba. A félig a föld alá süllyesztett, monokróm épület beleolvad a dűlők vörösesbarna talajába, köszönhetően a beton-, a tölgy- és a rozsdaszínű acélelemeknek. Így nemcsak elkerülték, hogy a toszkán látképbe betolakodjon egy oda nem illő monstrum, de energiamegtakarítási szempontból is okos kialakítás volt. Így a végeredmény egy minden igényt kielégítő épület lett, amely bizonyos szögből csupán egy vágásnak látszik a tájban, és a látogató nem is sejti, hogy mi mindent rejt a belseje – többek között egy grandiózus csigalépcsőt, amely összeköti az épület három szintjét. A modern borászatokhoz hasonlóan alapvető funkcióján, vagyis a borkészítésen túl is tartogat meglepetéseket: családtörténeti és kortárs képzőművészeti múzeumot, éttermet, 200 fős előadótermet és az Antinori-cég 120 fős központi irodáját is elnyeli.
A madár: Peregrine borászat, Otago régió, Új-Zéland
A McLachlan-család csupán 1998 óta foglalkozik borkészítéssel, de az Új-Zéland Déli-szigetén fekvő családi borászat, amely a holisztikus szemléletet követi a borkészítésben, mára legalább olyan ismert pinot noirjáról, mint különleges formájú és fekvésű központi épületéről. A 2003-ban megnyílt épület tervezésekor az volt a cél, hogy a tető egy sólyom (a peregrine jelentése vándorsólyom) kifeszített szárnyaira emlékeztessen, ugyanakkor elegáns, mégis figyelemfelkeltő hatást keltsen. A holisztikus szemlélet nemcsak a bortermelésben, de az épület kialakításában is visszaköszön, hiszen az áttetsző üvegtető összeköti a földet, ahol a szőlő terem és a pincészetet, ahol a bor születik. A számos díjjal elismert épület mára a borászat jelképe lett, a név pedig kötelez, így a Peregrine arra is büszke, hogy segít megvédeni Új-Zéland ritka őshonos madárfajait.
A hullám: Bodegas Ysios, Spanyolország
A 2001-ben épült borászat hullámzó tetejével úgy illeszkedik a tájba, mintha csak a Rioja borvidék egy újabb hegyvonulata lenne. Bár a tető cédrus és alumínium kombinációjából készült, meglepő módon cseppet sem idegen ebben a természeti környezetben, sőt egészen belesimul a háttérben húzódó Cantabriai-hegység látképébe. Ez minden bizonnyal a spanyol sztárépítész, Santiago Calatrava víziójának is köszönhető, aki többször bebizonyította már a világ különböző pontjain – többek között a malmöi Turning Torsóval, vagy a New York-i, szárnyait bontó, fehér madárra emlékeztető Oculusszal –, hogy milyen természetességgel tud beleilleni a képbe valami, amiről elsőre nem is gondolnánk, hogy bele fog illeni. A Bodegas Ysiost – amely nevével Ozirisz és Ízisz istenek előtt tiszteleg – csaknem 50 hektár szőlő veszi körül, de a 196 méter széles, impozáns épület minden igényt kielégít a borkészítéstől a tároláson át az értékesítésig. A tervezők nem titkolt célja volt, hogy ne csak funkcionális, de ikonikus épületet is alkossanak, amely méltó lesz Spanyolország egyik legismertebb borvidékéhez.
A madárfészek: Lapostolle borászat, Colchagua-völgy, Chile
Ha a tengerentúlra kalandozunk, nem mehetünk el szó nélkül a dél-amerikai, azon belül is a chilei bortermelés egyik gyöngyszeme mellett sem. Chile egyik legismertebb borvidéke a Santiagótól délre fekvő Colchagua-völgy, itt található 2003 óta a Lapostolle borászat különleges épülete is. Az épület egy domb tetején áll a völgyben, és távolról egy fából készült koronára vagy madárfészekre emlékeztet, amely üvegfalaival és gerendáival egyszerre tűnik a természet részének és mégis modernnek. A Roberto Benavente tervezte borászat jelentős része nem is a dombon, sokkal inkább a dombba vájva helyezkedik el, a borkészítés pedig a friss szőlő beérkezésétől kezdve a palackozásig teljes egészében a hegy gyomrában lévő hat szinten zajlik. A hegybe vájt épület nemcsak természetes hűtést, de rendkívüli biztonságot is nyújt az itt készülő bornak és technológiának, egy 2010-es erős földrengés során például csupán néhány üveg bor sérült meg, minden más sértetlen maradt.
A penge: Château les Carmes Haut-Brion, Franciaország
Űrhajó, penge, cápauszony – néhány dolog, amire a Bordeaux külvárosában található Château les Carmes Haut-Brion monolitikus épülete emlékeztet. A Philippe Starck és Luc Arsène-Henry tervezőpáros keze munkáját dicsérő, üveg-beton-fém elemekből készült borászat úgy emelkedik ki a körülötte lévő tájból, mint egy modern műalkotás. Bár az épület víz fölötti része nem tűnik olyan hatalmasnak, a víz alatti résszel együtt három szintet rejt, amelyek összesen 2000 m2-esek, a legalsó szint pedig akár 300 fahordó tárolására is elegendő helyet biztosít. De nemcsak a design különleges a bordeaux-i borászat esetében, legalább annyira lenyűgözőek a technikai adottságai is: az épület az extrém hőmérséklet-ingadozásnak is ellenáll, így bármi történik odakint, a bort biztosan nem fenyegeti veszély az épület gyomrában. A legfelső emelet rejti a kóstolótermet, sőt egy tetőteraszt is, ahonnan csodás látvány nyílik az épületet körbeölelő szőlőre.
