Vajon a pszichológia fejlődése ellenére is boldogtalanságra vagyunk ítélve?
Ugyanígy a környezet is megváltoztatja a gének kifejeződését. Amikor például a várandós anyák éhínségnek voltak kitéve, a babáik génjei ennek megfelelően megváltoztak, olyan kémiai változásokat eredményezve, amelyek elnyomták egy növekedési faktor termelését. Ez azt eredményezte, hogy a csecsemők a szokásosnál kisebbek lettek és szív- és érrendszeri betegségekkel születtek.
Vannak emberek, akik érzékenyek a környezetükre, és így jelentősen meg tudják változtatni gondolataikat, érzéseiket és viselkedésüket mind a negatív, mind a pozitív eseményekre reagálva. Így amikor elolvasnak egy pozitív pszichológiai könyvet, hatással lehet rájuk, és másokhoz képest lényegesen több és hosszabb ideig tartó változást tapasztalhatnak. De nincs olyan pozitív pszichológiai beavatkozás, amely minden embernél működne, mert olyan egyediek vagyunk, mint a DNS-ünk, és mint ilyenek, más és más a jóllétre és annak ingadozására való képességünk az életünk során.
Vajon arra vagyunk ítélve, hogy boldogtalanok legyünk?
Egyesek talán egy kicsit nehezebben küzdenek a jólétük fokozásáért, mint mások, és ez a küzdelem azt jelentheti, hogy hosszabb ideig boldogtalanok maradnak. Szélsőséges esetben pedig előfordulhat, hogy soha nem élik meg a boldogság magas szintjét. Mások viszont genetikai szempontból plasztikusabbak, szóval sokkal könnyebben képesek változtatni saját állapotukon.
A genetika azonban nem határozza meg, hogy kik vagyunk, még ha jelentős szerepet is játszik a jólétünkben. Az is számít, hogy milyen döntéseket hozunk azzal kapcsolatban, hogy hol élünk, kivel élünk együtt és hogyan éljük az életünket, ami hatással van mind a mi boldogságunkra, mind a következő generációk boldogságára.
(Forrás: ScienceAlert)
