Fotó: Shutterstock
5 életveszélyes gyerekjáték a közelmúltból, ami akkoriban jó ötletnek tűnt
2023-05-22
Fotó: Shutterstock
A pázsitdárdáktól a furcsa tudományos készletekig a világ legveszélyesebb játékdobozában turkálunk ebben a Mental Floss segítségével készült listában. Figyelmeztetünk, van köztük néhány tragikus történet is.
Ez is érdekelhet: 5 tárgy, ami előcsalogatja a bennünk élő gyereket
Fotó: Shutterstock
Az 1970-es és a 80-as években nagy népszerűségnek örvendett a lawn darts vagy Jarts, mely a hagyományos kocsmai darts kültéri változata volt. Lényege, hogy a játékosok nagy, súlyozott, műanyag uszonyokkal ellátott fémdartsokat dobáltak a levegőbe, hogy megpróbálják eltalálni az udvaron meghatározott távolságokra elhelyezett célpontokat.
Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, hogy a gyerekek véletlenszerű, hegyes lövedékeket dobálnak a gyepen, annak hamar rossz vége lesz − és sajnos egy kaliforniai család ezt a saját bőrén tapasztalta meg. 1987-ben egy 9 éves kisfiú kivitte a dartsot a hátsó udvarra játszani, és nem telt bele sok idő, és egy túlbuzgó dobás során az egyik mini rakéta átrepült a kerítésen.
A lány apja keresztes hadjáratot indított a gyepre dobott nyilak ellen. Nyomására a Fogyasztói Termékbiztonsági Bizottság kevesebb mint egy évtized alatt több mint 6100 gyeplabdával kapcsolatos sérülést tárt fel; e sérülések több mint 80 százaléka 15 éves vagy annál fiatalabb gyermekeknél történt, és ezek közül sok sérülés maradandó károsodást okozott. Ennek hatására 1988-ban kivonták a jartokat az amerikai üzletekből.
Ha tovább olvasnál: Játék és mozgás a szocializmus nagyvárosaiban
Trambulin: a szó, amely minden biztosítást fizető háztulajdonos szívébe félelmet kelt. Először egy 16 éves tornász, George Nissen agyában született meg az ötlet, akit 1930-ban egy cirkuszlátogatás után lenyűgöztek a trapéz alatt használt biztonsági hálók. A háló rugóját úgy próbálta meg újraalkotni, hogy szétszedte az ágyát, és vásznat feszített a keretre. Később az amerikai hadsereg ezzel a találmánnyal segített a pilótáknak a légi manőverek utáni tájékozódásban.
A legveszélyesebb, amikor több gyerek is ugrál, ami magyarázatot adhat a trambulinparkokban bekövetkező sérülések számának növekedésére. A törött kar az egyik legkisebb trambulin-sérülés, amit a gyerekek elszenvedhetnek.
Fotó: Shutterstock
1960 nyarán Robert Carrier a munkából hazatérve azt találta, hogy a fia és néhány barátja a festett betonfelhajtójukon elforgatta a slagot, és egy kezdetleges vízicsúszdát hozott létre. Carrier hamarosan egy hasonló szerkezetet épített néhány vinilbevonatú csónakkárpit anyagából. Az egyszerű, de zseniális találmányt eladták a Wham-O cégnek, akik 1961-ben kezdték értékesíteni. Szeptemberig több mint 300 ezer csúszdát adtak el. Azonban hamarosan érkeztek a sérülések, melyek elsősorban nem a gyerekeket érintették.
Szélsőséges esetekben ez nyaksérülésekhez, négyfejűséghez, bénuláshoz és akár halálhoz is vezethetett. A bejelentett sérülések között volt legalább hat felnőtt, akik nyaktörést szenvedtek, egy 8 éves gyermek, aki agykárosodást szenvedett, legalább egy haláleset az 1970-es években, és csak 1988-ban 5000 Slip 'N Slide-hoz kapcsolódó sérülés.
Fotó: Shutterstock
A viktoriánus gyerekeknek eleve nehéz dolguk volt − az 1850-es évek Angliájában a gyerekeknek 25 százalék esélyük volt arra, hogy 5 éves koruk előtt meghalnak. Az ólomfestékkel bevont vagy ólomból készült játékok nem segítettek a helyzeten.
Bár nem tudjuk pontosan, hány gyerek halt meg, miután mérgező játékból származó ólmot nyelt le, az eset még ma is előfordulhat. 2006-ban egy 4 éves minneapolisi kisfiú mérgezésben halt meg, miután egy ólomtartalmú csecsebecsét vett a szájába. 1978 óta tilos, hogy a játékok festékében vagy bevonatában 0,06 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban tartalmazzon ólmot, ennek ellenére még mindig előfordulnak ilyen esetek.
Fotó: Shutterstock
Az ólomjátékok egyenesen furcsának tűnnek, ha belegondolunk, hogy a Gilbert Atomic Energy Lab játék egyik fő alkotóeleme urán volt. Az 1950-ben megjelent készletben a gyerekek mindent megkaptak, amire szükségük volt több mint 150 kísérlet elvégzéséhez − köztük négyféle uránércet, valamint béta-alfa-, béta- és gamma-sugárzó forrásokat. A laborhoz tartozó szórakoztató műszerek között volt egy felhőkamra, egy készülék az atomok bomlásának megfigyelésére, és a saját Geiger-számláló. A 60 oldalas használati utasítás útmutatót kínált az urán kereséséhez.
Ekkor már tudták, hogy az urán radioaktív, és hogy a sugárzás káros. Ennek ellenére a készítők úgy gondolták, hogy egy határozottan megfogalmazott figyelmeztetés elegendő:
A felhasználók ne vegyenek ki ércmintákat a tégelyből, mert azok hajlamosak pelyhesedni és morzsolódni, és fennáll annak a veszélye, hogy radioaktív ércek szóródnak szét a laboratóriumban.
Az Atomenergia Laboratóriumot 1951-ben visszavonták, miután kevesebb mint 5000 készletet adtak el belőle.