A szocializmus feledhetetlen ikonja – Füttyös Gyuri, aki újsággal csapkodta a nőket
2021-06-20
Újságcsapkodás és hangos füttyszó. A szocializmus időszaka alatt Pest belvárosban szinte mindenki tudta, hogy ha az előbb említett hangokat hallja, akkor bizony jön Gyuri. A széles körben ismert és szeretett Füttyös Gyurit sokféle jelzővel illeték, valaki kedves bolondnak, míg mások a város bohócának tartották.
A furcsa svájci sapkás férfi – akinek a hóna alá szorított, összetekert Esti Hírlap valódi védjegyévé vált – a város szimbóluma lett, történetéről pedig a mai napig sokféle legenda kering. Az alábbi cikkben Füttyös Gyuri életét vesszük górcső alá.
Füttyös Gyuri gyermekkoráról nagyon kevés, hiteles információ maradt meg az utókornak. Fiatalkori barátai szerint Szabó György néven született és a XI. kerületi Galambócz utca 17-ben lakott, de a pontos születési idejét senki nem tudja.
Gyuri tipikus utcagyerek volt, aki imádott a környékbeli srácokkal focizni, egyik régi barátja szerint kifejezetten ügyes labdarúgó volt, állítólag balhátvéd poszton játszott a kelenföldi Glattfelder csapatában, később autófényező lett.
A Móricz Zsigmond körtér volt az akkori „suhancok" állandó találka helye, de Füttyös Gyurinak nemcsak a fiatalkori bandázások miatt maradt emlékezetes a budai helyszín. Az 1956-os forradalom alatt ugyanis a szovjetek belőttek a körtér egyik házába, ahol Gyuri éppen két barátjával tartózkodott. Ekkor súlyos sérüléseket szenvedett, légnyomást kapott és ez sajnos az egész életére kihatott.
A sajnálatos '56-os incidens után a barátok elmondása alapján hosszú ideig nem látták őt. A balesetet követő időszakban két nővérével élt együtt Belgiumban, de honvágya miatt hamar hazaköltözött, ahol édesanyja ápolta.
Miután hazatért folyamatosan az utcákat rótta, harsányan fütyörészett, a járókelőktől egy „bélást" (egy forintot – a szerk.) kért és a nála lévő Esti Hírlappal vagy Népsporttal a nők fenekére csapott.
A fütyörésző, svájci sapkás férfi szokásait a környéken lakók eleinte furcsállották, pár éven belül azonban egyfajta helyi látványosság lett belőle. Egy úr, aki akkoriban a Veres Pálné utcában lakott így nyilatkozott lapunknak:
Gyuri nagyon érdekes figura volt, a füttyögésének olyan éles hangja volt, hogy messziről hallottam, amikor felém közeledett. A furcsa dolgai ellenére mindenki szerette őt, mindig jókedvre derített minket. A város vicces szimbólumává vált, azonban teljesen egyértelmű volt, hogy szegénynek nincs ki mind a négy kereke.
Pár évvel ezelőtt egy In memoriam Füttyös Gyuri nevű Facebook-oldal is alakult, ahol a csoport tagjai több érdekes sztorit is felelevenítettek vele kapcsolatban.
Sorban álltam a műjégre, leszállt a troliról végigcsapott a lányok fenekén. Felment a presszóba, rácsapott a cégérre, a pincér fejére és bevonult a presszóba, mindezt persze csíkos fürdőköpenyben, papucsban hanyag eleganciával."
– emlékezett vissza az egyik felhasználó.
A Szentkirályi utcában laktam. A Rákóczi úton párszor a fenekemre csapott. Ártatlan, ártalmatlan ember volt. Szegény Gyuri, ha tudná, hányan emlékszünk rá szeretettel."
– írta egy másikuk.
A fenékre csapás is egyfajta védjegyévé vált, a fentebb idézett hölggyel ellentétben azonban nem mindenki szerette Gyuri ezen szokását. Többen úgy emlékeznek vissza, hogy mikor hallották azt a bizonyos füttyszót előre kikészítették az egyforintost, mivel el akarták kerülni a kellemetlen incidenst, Gyuri viszont nekik sem „kegyelmezett".
Különös felfogása volt a pénzügyekkel kapcsolatban is, az elmondások alapján eleinte egy, később két forintot kért a járókelőktől, ha valaki azonban többet adott, azt nem fogadta el. A visszaemlékezők közül sokan kiemelik, hogy folyamatos rohanásban volt, de konkrét oka nem volt a nagy sietségnek, egyszerűen csak napestig rótta az utakat mindenfajta végcél nélkül.
Facebook/In memoriam Füttyös Gyuri
Füttyös Gyuri Esztergályos Cecíliával
A szocializmus évei alatt Füttyös Gyuri személye köré egyfajta sztár kultusz épült fel. Bóka László várostörténész korábban ezt nyilatkozta róla:
Gyuri története azért él még mindig, mert az emberek imádják a legendákat, ápolják, továbbadják. A városi legenda a ma népmeséje, amit, ha nem is a fonóban, de blogokban és a közösségi oldalakon gyakran mesélgetünk. Rejtély kell és titokzatosság az embereknek, valami, ami téma lehet, ami felett össze lehet kacsintani.
A '70-es, '80-as években a neve, illetve az arca is többször feltűnt a médiában. A Gothár Péter rendezte Ajándék ez a nap című filmben saját magát alakította, ahol a Felszabadulás téri aluljáróban Esztergályos Cecília fenekére csapott egy újsággal.
1986-ban Kováts Kriszta énekesnő a Füttyös Gyuri című dalban emlékezett meg a városi legendáról. Az elmondások alapján Gyuri kifejezetten szerette ezt a dalt, amikor egy időben elmegyógyintézeteben lakott, folyamatosan a róla szóló nótát hallgatta.
A nevét sem tudjuk, az egész város
Csak Füttyös Gyurinak hívja.
És nem is hinné a sok-sok csitri,
Ha szoknyájához kapkod,
Nem gondolnák, hogy Gyuri kezével
A történelem csapkod.
Bár nem egy fontos történelmi szereplőről vagy sportolóról beszélünk, Füttyös Gyuri legendája a mai napig sokak számára beszédtéma, mivel a tények és a konkrétumok hiányában a szóbeszédben újabb és újabb sztorik születnek, amelyek életben tartják ennek a furcsa, mégis nagyon közkedvelt embernek az emlékét.
Szerző: Bódis Tamás