Miért állnak mindig féllábon a flamingók?

A természetben található egyik legmeglepőbb állat a flamingó. Fizikai szempontból meglehetősen szokatlanok. Hosszú, vékony lábaiktól kezdve jellegzetes, rózsaszínű színükön át hosszú, hajlékony nyakukig és furcsa arányú csőrükig nem sok hozzájuk hasonló állat létezik. A flamingó azonban talán egy furcsa viselkedéséről a legismertebb: gyakran találkozhatunk vele fél lábon állva. Ennek tudományos oka van, de ez nem biológiai, hanem fizikai alapokon nyugszik. Valójában ez a termodinamika és a hőátadás tudománya, és ez olyasvalami, amit valószínűleg saját magad is tapasztaltál már, ha valaha is bementél a medencébe egy forró nyári napon.

Végül is, mint minden emlős és madár, az emberek és a flamingók is melegvérűek, és testük nyugalmi hőmérséklete még viszonylag szélsőséges körülmények között is magasabb, mint a környezetüké. Ha egy ember, akinek a nyugalmi testhőmérséklete körülbelül 37 °C, meztelenül állna, miközben ki van téve a külső levegőnek, akkor a testhőjét bizonyos sebességgel veszítené el a környező környezetnek. Egy flamingó, amely az átlagos embernél valamivel melegebb, 41 °C-os testhőmérsékleten fut, valamivel gyorsabban veszít hőt, mivel a flamingó teste és a környező levegő közötti hőmérsékletkülönbség nagyobb, mint az emberi testé ugyanahhoz a levegőhöz viszonyítva.

Ha azonban a levegő helyett vízbe merítenénk az egész testünket, még ha a levegő és a víz hőmérséklete pontosan azonos is, akkor is hihetetlenül gyorsan veszítenénk testünk hőjét: 25-ször gyorsabban, mint a levegőben. Azt, hogy egy hideg környezetben lévő forró forrás milyen gyorsan veszíti el a hőjét, végső soron a hőmérsékletkülönbség, a környezettel érintkező felület és a forró forrás és a hideg környezet közötti hőátadás hatékonysága határozza meg. Egy ember esetében, ha csak egy lábát a bokájáig vízbe teszi, a teste teljes felületének körülbelül 4%-a kerül víz alá. Az emberi test és a levegő, illetve a víz közötti hőátadás sebességének különbsége miatt ugyanannyi hőt veszítünk ezen az egy elmerült lábon keresztül, mint a testünk egészén keresztül, feltéve, hogy a víz és a levegő hőmérséklete azonos.

És mi van akkor, ha flamingó vagy? Ha egy flamingó két lábon áll a vízben, akkor ezek a lábak - és különösen a hatalmas felületű úszóhártyás lábak - könnyen okozhatják, hogy a flamingó többször olyan gyorsan veszíti el a testhőjét, mintha csak a szárazföldön lenne. Ha azonban a flamingó megtanulja, hogy két láb helyett egy lábon álljon, amikor a vízben van, sokkal hatékonyabban tudja megőrizni a testhőjét. A vízben egy lábon álló flamingóhoz képest egy ugyanolyan, két lábon álló flamingó a vízben 140-170%-kal kevesebb testhőt veszít, mint az egy lábon álló flamingó. Ez azt jelenti, hogy az a flamingó, amelyik megtanulja a preferált viselkedést - az egy lábon állást -, több időt tölthet a vízben: több időt táplálkozhat, ápolhatja magát, felderítheti a vizeket stb.

Röviden, az egy lábon állni álló flamingónak nagyobb esélye van az evolúciós sikerre és a túlélésre, mint a két lábon állónak. A flamingók nem biztos, hogy elég okosak ahhoz, hogy tudják, hogy a vízben fontos fél lábon állni, a levegőben viszont nem annyira, ehelyett úgy tűnik, hogy ez egy olyan viselkedés, amelyet a flamingók a környezetüktől függetlenül folytatnak. És amennyire a tudósok meg tudják állapítani, az egy lábon állásnak nincs génje, ez a viselkedés inkább egy olyan viselkedés, amely az anya flamingóról öröklődik az utódokra, amikor felneveli őket.

A flamingók szerencséjére az az idő, amelyet egy lábon töltenek, amikor ez nem különösebben előnyös (a szárazföldön), nem tűnik a sikerük akadályának. A viselkedéses alkalmazkodás gyakran hanyag, nem elegáns megoldások a biológiában, mivel az előnyös viselkedés, az egy lábon állás csak akkor jelent előnyt, amikor a vízben van. De lehet, hogy a flamingó számára sokkal előnyösebb, mint gondolnánk, hogy ezt az egyensúlyozó mutatványt a szárazföldön is gyakorolja, talán mégiscsak ez az optimális viselkedés.

(Forrás BigThink)