Ezért élték túl az emlősök a dínókat kipusztító tragédiát
2022-12-20
A dinoszauruszok nagyrészt kipusztultak, amikor 66 millió évvel ezelőtt egy Manhattan méretű aszteroida becsapódott a Földbe. Eközben az apró emlősök az árnyékban folyamatosan olyan alkalmazkodási képességeket szereztek, amelyek segítettek nekik túlélni a katasztrófát és boldogulni az incidens után – derül ki egy új tanulmányból.
A Science Advances című folyóiratban december 7-én megjelent tanulmány az ősi állatok és ökoszisztémáik közötti összetett kölcsönhatások feltérképezésével jutott erre a következtetésre. A modellbe Észak-Amerika nyugati részén gyűjtött fosszíliák adatait építették be, amelyek kora a kréta időszak vége (145 millió és 66 millió évvel ezelőtt) és a paleogén időszak kezdete (66 millió és 23 millió évvel ezelőtt) közötti határvonalon húzódik. Ez az 1600 fosszília több mint 470 állatnemzetséget képvisel, köztük emlősöket, halakat, krokodilokat, madarakat és dinoszauruszokat.
A modellből a szerzők meg tudták állapítani, hogy az édesvízi élőlények és a kis szárazföldi élőlények – köztük az emlősök – ellenállóbbak voltak és jobban felkészültek a kihalás átvészelésére a dinoszauruszokhoz képest. (…) A tanulmány meggyőző érv lehet amellett, hogy az emlősök már az aszteroida becsapódása előtt diverzifikálódtak, és nem csak a dinoszauruszok kihalása után ágazhattak el
– mondta Thomas Cullen, az Ontario állambeli Ottawában található Carleton Egyetem posztdoktori munkatársa, aki nem vett részt a tanulmányban.
Ez is érdekelhet: Tiszta Jurassic Park: egy milliárdos fel akarja támasztani a dínókat
A tudósok korábban úgy gondolták, hogy az emlősök evolúciója csak a dinoszauruszok kipusztulása következtében robbant be, mert az ökoszisztéma olyan űrt hagyott maga után, amelyet azután az emlősök ki tudtak tölteni
– mondta Gemma Louise Benevento, a németországi Senckenberg Biodiverzitás- és Klímakutató Központ (SBiK-F) posztdoktori kutatója, aki Cullenhez hasonlóan szintén nem vett részt a tanulmányban. Az új kutatás egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az emlősök már a becsapódás előtt is rendkívül aktívak és fejlettek voltak.
A tanulmány szerint a lehűlés ellenére a dinoszauruszok nem igazán tudtak alkalmazkodni. Ehelyett ragaszkodtak ugyanahhoz a hőmérsékleti tartományhoz, időjárási viszonyokhoz és táplálkozáshoz, amelyhez már korábban is alkalmazkodtak. Így ökológiai szerepük nagyjából stabil maradt, kivéve azt a tényt, hogy a nagy, növényevő dinoszauruszok sokfélesége némileg csökkent, és a táplálékhálózatban betöltött befolyásuk kissé zsugorodott 83,6 millió és 61,6 millió évvel ezelőtt között.
Ugyanebben az időszakban az emlősök egyik „éghajlati fülkéből" a másikba ugrottak, és szélesebb élőhelyi tartományokat és étrendeket fogadtak el.
A tanulmányban használt modellezési megközelítést eredetileg a modern ökoszisztémák tanulmányozására fejlesztették ki, mondta a Live Science-nek e-mailben az első szerzőtárs Jorge García-Girón, a finnországi Oulu Egyetem és a spanyolországi León Egyetem posztdoktori kutatója. Ezeket a modelleket kihívást jelent az ősi állatokra alkalmazni, mivel a fosszilis feljegyzések hiányosak és általában a nagyméretű példányok felé hajlanak, de a csapat igyekezett figyelembe venni ezeket a tényezőket.
Cullen szerint azonban a tanulmány amerikai fosszíliákra való összpontosítása egy másik lehetséges korlátozást jelent. A kutatók szerint a további helyszíneken alapuló modellek „globális képet" adhatnak arról, hogy mi történt a kréta végi kihalás körül.
A mostani formájában a tanulmány segít megmagyarázni, hogy emlős őseink miért jártak olyan jól az aszteroida becsapódását követő úgynevezett becsapódási tél alatt.
Forrás: Space.com