A korlátozások bevezetése óta este 8 óra után senkit nem látni az utcákon, kivéve néhány hazatérőben lévő dolgozót, pár katonát, rendőrt, egy-egy ételfutárt, és persze a kutyasétáltatókat. Az nlc.hu csapata ötletes projektjével azonban ismét pezsgővé varázsolta a fővárost. A 200-600 éves festményalakok meglepő módon tökéletesen beleillenek a világpolgári környezetbe.

Fra Diamante: Trónoló Mária

Diamante Mária-képe a Madách-téri Telep kocsma előtt kapott helyett. A zűrzavaros életű karmelita szerzetes másodállásban freskókészítőként dolgozott az olasz reneszánsz csúcsán. Ez a kép, amelynek címe Trónoló Mária gyermekével, Szent Lőrinccel, Remete Szent Antallal és Carlo di Giovanni Casini kanonokkal, jellegzetes korabeli Mária-ábrázolás volt: a Megváltó nevelésében megfáradt arc, alázatos, de azért büszke póz, ölében a kis Jézussal.

Aelbert Cuyp: A Sam család

A holland Cuyp 1653 körül Dordrechtben megfestett képe egy jellegzetes holland borkereskedő családot ábrázol. A festményt a mai napig kutatják, ugyanis ezernyi titkos motívumot rejt. Ugyanakkor a budapesti Deák tér környékére szerkesztve olyan hatást kelt, mint amikor azt figyeljük a piros lámpánál szemközt álló emberek arcán, hogy ki mikor lép le, hogy aztán mi is megindulhassunk.

Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nő

Szinyei Merse Pál az egyik leghíresebb impresszionista magyar festő, akit idejében számtalan kritika és csúfolódás ért, mert csak mérsékelten haladt az éppen aktuális trendekkel. Az idealizált feleséget ábrázoló Lilaruhás nő modelljét például stúdióvá alakított szalonjában festette meg, így kortársai többek között azzal támadták, hogy nem természetesek a fények a képen, valamint mert az olyan akar lenni, mint egy Arnold Böcklin-kép.1874-es bemutatását követően Szinyei jó darabig nem is állt nyilvánosság elé új alkotással, mégis: a Lilaruhás nő vált az egyik leghíresebb magyar festménnyé. Kérdéses, mit szólnának az akkori kortársak ahhoz, hogy a kép főhőse ez alkalommal a Dohány utcai bárok környékén ücsörög.

Lucas Cranach: Az össze nem illő pár

A 15-16. században alkotó Cranach több művéhez hasonlóan Az össze nem illő pár című alkotását is nem egy alkalommal feldolgozta. A vállalkozóként, üzletemberként, eltökélt reformációpártiként, nem mellesleg udvari festőként tevékenykedő művész arra tette fel az életét, hogy szakszerűen és hatékonyan menedzselje műhelyét. Nem úgy gondolt műveire, mint egyszeri alkotásokra. Az össze nem illő párral több alkalommal is azt volt célja bemutatni, hogyha egy fiatalabb személy egy nála sokkal idősebb illetővel romantikázik – a különböző nemek felállásától függetlenül –, az nem szólhat másról, csak a pénzről.