Tudjuk, hogy a kézszárítók képesek a baktériumok keringetésére a levegőben. De akkor miért használjuk még mindig?
Légszennyező anyagok, piszkos WC-ülőkék, baktériumok, penész és még egy kis penész. Ezeket jóval a koronavírus-járvány bekövetkezte előtt tudtuk: a nyilvános mosdók a higiéniát tekintve zord helyek. A pandémia óta pedig fokozottan félnek az emberek a különféle fertőzésektől és vírusoktól.
Fontos tisztázni, hogy a kézszárítás elengedhetetlen része a kézmosási folyamatnak, ugyanis a nedvesség, a nyirkos kéz megkönnyíti a baktériumok átjutását a bőrről a többi felületre. Ezzel pedig egyértelműen elősegíthetjük a fertőzések továbbadását. Ha csak lerázzuk a kezünket a megmosása után, akkor jóval több baktérium marad a felszínén, mintha egy kézszárítóval vagy papírtörlővel megszárítottuk volna.
A legtöbb felnőtt naponta körülbelül 8-10 alkalommal látogatja meg a mosdót. Az átlagos 30 másodperces kézszárítási idő napi 4-5 percet jelenthet egy-egy embernél. A modernebb, meleg levegőt fújó légszárítók elpárologtatják a nedvességet, ezzel szemben a régebbi szárítók egyszerűen erős légáramlatokkal fújják le a cseppeket a kezünkről, amik a levegőbe kerülnek.
Ugyan a kézszárítókban nem jellemző, hogy mikróbák telepednének meg és általában nagyon kevés baktérium van a fúvókáikon. Sőt, jó páron szűrő is található, ami segít megtisztítani a levegőt.
Bár annak ellenére, hogy a szárítók nem feltétlenül koszosak, a használatuk segítheti a baktériumok keringését a levegőben. Ezért legfőképp arra kéne összpontosítani, hogy ne is kerülhessenek a levegőbe.
Érdemes figyelni a vécékre is. Ugyanis, ha úgy húzzuk le, hogy a fedele nyitva marad, akkor a mikrobák finoman, apró cseppek formájában a levegőbe kerülhetnek. Ez a felhő pedig akár egy hat négyzetméteres területen is elterjedhet.
Kutatások kimutatták, hogy a vécé még a sokszoros öblítés után is szennyező anyagokat bocsáthat ki a levegőbe. Leegyszerűsítve, ha egy vírussal fertőzött személy a mosdó meglátogatása után több órán keresztül terjesztheti ezeket a baktériumokat.