A Földön bőségesen el van látva vízzel, hiszen a bolygó felszínének 71%-át óceánok borítják. Ez a víz azonban túl sós ahhoz, hogy ivásra, higiéniára, mezőgazdaságra vagy más ipari folyamatokra is felhasználható legyen.
Ráadásul a vízhiány korunk egyik legégetőbb problémája. Pedig a vízhez és a higiéniához való hozzáférés alapvetés. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb feladat, hogy az elkövetkező 5-20 évben emberek millióinak biztosítva legyen az édesvízhez való hozzáférés. De lehetséges-e ezt szén-dioxid-semleges eljárással megvalósítani? Illetve lehetséges-e az óceánokat hatalmas édesvíz tározókká alakítani?
A Cosimo Scotucci által elképzelt dH2OME ezt valósítaná meg: a terv célja, hogy nagy mennyiségű édesvizet biztosítson ott, ahol a legnagyobb szükség van rá – hozzájárulva egy egészségesebb, biztonságosabb és fenntarthatóbb társadalom alapjainak lerakásához.
A dH2OME lényegében egy üvegház, amelyet az óceánokba lehet süllyeszteni. A napsugárzásnak köszönhetően a kupola belsejében lévő víz elpárolog, elválik a benne lévő sótól és más fogyasztásra nem alkalmas összetevőtől, hogy végül a felette lévő üvegfelületen kondenzálódjon. A felszínen lecsapódott vízcseppek frissek lennének, és a gravitáció révén lecsöpögnének a támfal teljes kerületén beágyazott lefolyórendszerbe. Onnan pedig közvetlenül kivonható vagy a csővezetékekbe önthető. A felhalmozott sót pedig értékesíteni lehetne a világpiacon.
