Az izraeli régészek szerint ez a társasági alkoholfogyasztás első ismert előfordulása az ókori Közel-Keleten. Véleményüket arra alapozzák, hogy alkohol előállítására használt gabonaszemek maradványait találták meg az ásatásokon.
A Haifai Egyetem régészei búza- és árpaszemekből származó keményítőmaradványokra bukkantak a Jordán-völgy középső részén, Tel Cafban feltárt ősi kerámiaedényekben.
Mikroszkóp alatt megvizsgálták a gabonamaradványokat, s a keményítő erjedési folyamatának jeleire leltek bennük, ami arra utal, hogy alkoholkészítésre használták azokat.
Ahogy az MTI beszámolt róla, a Tel Caf dombon feltárt várost i.e. 5000 körül építették. Számos bizonyítékot találtak az ott egykor élők hajdani jólétére, nagy mennyiségben kerültek elő mezőgazdasági termékek, különösen gabonafélék.
El tudjuk képzelni, hogy a település közössége nagyszabású rendezvényeket tartott, amelyeken nagy mennyiségben fogyasztottak ételt és sört: közösségi összejöveteleken, és nem csak ünnepségeken
– vélekedett a The Times of Israel lapjában Dani Rosenberg, az egyetem professzora.
Egy korábbi, 2014-es, szintén Rosenberg részvételével zajlott kutatásban a Kármel-hegyen, egy 14 000 évvel ezelőtt Natufi-korszakbeli temetkezési helyen is bizonyítékokat találtak a sörgyártásra, de ott valószínűleg a temetési rituálé részeként használták a sört.
Mindezeken a leleteken kívül kevés bizonyítéka van a térségben a bronzkor előtti sörfogyasztásnak. Tel Caf az egyetlen ismert lelőhely a bronzkor előtti rézkorból, amikor az apró közösségekben élő mezőgazdasági társadalmak a nagyobb városokat építő társadalmakká fejlődtek.
Vélhetően a Natufi-korszak óta folyamatos volt a sörgyártás és a sörfogyasztás, de a szerves vegyületek idővel lebomlanak, ezért erre nehéz bizonyítékot találni.
Az ókorban szertartási és vallási célokra használták a sört. A Tel Caf dombon talált leletek a társasági italozás legkorábbi jelei a térségben, jóval az alkohol széles körű bronzkori (i.e. 3300 körül) elterjedése előttről.
