Beszámoló Milánóból, a világ legfontosabb designkiállításáról: ilyen volt a Salone del Mobile 2026-ban egy bútortervező szemével
A Salone del Mobile a világ egyik legfontosabb bútor- és lakberendezési kiállítása, ahol a legnagyobb márkák és tervezők mutatják meg, milyen bútorok, stílusok és trendek határozzák meg a következő éveket az otthonainkban. Ez az a hely, ahol eldől, hogyan fog kinézni a jövő nappalija, konyhája vagy hálószobája. Rónai Ruxandra bútortervező, az EcoReform Bútor alapító-tulajdonosa az elmúlt napokat Milánóban töltötte. Most személyes élményein és szakmai szemén keresztül mutatja meg, mit látott, és mit jelent mindez a jövő otthonaira nézve.
Azért érkeztem a Salone del Mobile kiállítására, mert bútortervezőként és az EcoReform szemlélet képviselőjeként számomra kiemelten fontos, hogy első kézből lássam, merre mozdul a nemzetközi bútor- és enteriőrtervezés világa. Az EcoReform Bútor Magyarország első bútormentő szolgálataként abból indul ki, hogy a meglévő anyagokban, formákban és bútorokban rejlő érték újraértelmezhető. Ezért különösen érdekel, hogyan gondolkodik erről a világ élmezőnye.
Az idei Salone számomra egyértelműen egy korszakváltás hangulatát hozta. Óriási léptékű, szakmailag rendkívül magas színvonalú, ugyanakkor meglepően nyugodt és inspiráló kiállítási élmény volt.
Bútortervezőként azonnal feltűnt, hogy az elmúlt évek hideg, steril minimalizmusa — a fehér és szürke dominanciája — háttérbe szorult. Helyette egy sokkal emberközelibb, melegebb és természetesebb irány jelent meg. Radikális elmozdulást láttam a meleg földszínek, a lágy, organikus formák és az érzéseket közvetítő tárgyak irányába. A design már nem csak vizuális rendszerként működik, hanem hangulatot, érzetet és atmoszférát teremt.
A fa anyaghasználata szinte mindenhol meghatározó volt. Nem pusztán szerkezeti elemként, hanem mint karaktert adó, érzelmi és identitásképző anyag, amely meghatározza a tér egész működését. A természetes erezetek, a meleg tónusok és a kézműves hatású felületek egyszerre jelentek meg klasszikus és kortárs bútorokban is.
A színpalettát leginkább a természetből inspirált, visszafogott tónusok határozták meg: tompított zöldek, homokos, agyagos és meleg földszínek domináltak. Ezeket időnként erőteljesebb, karakteres színek törték meg, de mindig inkább hangsúly szerepben.
Nagyon erős volt a textúrák tudatos rétegzése: egyetlen térben többféle anyag, felület és szövet jelent meg egymás mellett. A fa, a textilek és a különböző természetes hatású anyagok kombinációja nem kontrasztot, hanem egyfajta nyugodt gazdagságot hozott létre. Tervezőként ezt különösen izgalmasnak látom, mert a terek már nem egysíkúak, hanem több rétegű vizuális és érzelmi kompozíciók.
A formák világában egyértelműen a lágy, organikus vonalak kerültek előtérbe. A fa természetes adottságait sok tervező nem elrejteni, hanem kiemelni próbálta. A természetben fellelhető arányok, ívek és formák inspirációja erősen visszaköszönt. A bútorok kevésbé voltak geometrikusak vagy szigorúan strukturáltak, inkább folyékony, finoman ívelt, emberi léptékű tárgyakká váltak. A terek összhatása inkább a nyugalomról és a befogadhatóságról szólt, mintsem a vizuális feszültségről vagy túlzott statement-hatásról.
A kiállításon egyértelműen látszott, hogy a design nem elszakadni akar az életviteltől, hanem reagálni rá. Nem a szigorú minimalizmus visszatérése volt a cél, hanem az élhető, használható és érzelmileg is működő terek megteremtése. A különböző stílusok, anyagok és funkciók bátran keveredtek egymással, mégis egységes kompozíciókat alkottak. A klasszikus és modern elemek együttélése teljesen természetessé vált.
Régóta mondom és képviselem, hogy a fürdőszoba teljes értékű élettér. Sosem steril funkcionális helyiségként gondoltam rá, mint tervező. A kiállítás most engem igazolt. Azt láttam, hogy a fürdőszoba végre hangulattal, textúrákkal és akár lakótéri elemekkel (például ülőbútorokkal) telik meg. Igazi visszaigazolás volt ez számomra.
A fenntarthatóság kérdése jelen volt, de inkább törekvésként, mint kiforrott rendszerként. A nagy kiállítóknál továbbra is az új gyártás dominált, és bár megjelentek újragondolt formák és korábbi designok továbbfejlesztései, valódi paradigmaváltást nem éreztem.
A kisebb standokon viszont már erősebben látszott a tudatosabb gondolkodás. Számomra ez különösen fontos visszajelzés, mert megerősíti azt az irányt, amit az EcoReform képvisel. A meglévő értékek újragondolása nem alternatív gondolat, hanem egyre inkább szükségszerű irány.
A technológia nem vált látványos főszereplővé. Inkább finom, rejtett rétegként volt jelen, amely a használatot segíti. A modern vasalatok, okos megoldások és funkcionális fejlesztések a háttérben működnek, miközben a fókusz továbbra is az anyagon, a formán és az élményen marad. A konyhai terekben például egyértelmű volt, hogy a technológia nem designként jelenik meg, hanem az élhetőség csendes támogatójaként.
Számomra az idei Salone legfontosabb üzenete az volt, hogy a design ismét visszatalál az emberhez. A tárgyak nem csak esztétikai vagy funkcionális elemek, hanem érzelmi és hangulati hordozók lettek. Bútortervezőként ez megerősített abban, hogy az a szemlélet, amit az EcoReform képvisel — a természetes anyagok tisztelete, a fa újraértelmezése, a meglévő értékek új életre hívása és az élhető terek fontossága — nemcsak releváns, hanem egyre inkább jövőbe mutató irány.
A design most nem kifelé akar mutatni, hanem visszafelé. Az emberhez, az anyaghoz és az érzésekhez.
Olvasd el ezt is!