Szinte lebeg a híd, ami magasságával az Eiffel-tornyot is lekörözi

A ferdekábeles viadukt az A75-ös autópálya része, amely a Párizs és a Földközi-tenger közötti útvonal egyik fontos szakasza. Megépítésének gondolata már az 1980-as években felmerült, Millau városa ugyanis rendszeresen súlyos torlódásokkal küzdött, különösen a nyári turistaszezonban. A végleges konstrukció Michel Virlogeux francia hídmérnök és Norman Foster brit építész együttműködésével született meg.

A kivitelezés 2001-ben indult, az első autók pedig 2004 decemberében hajthattak át rajta. Az építkezés nagyjából három évig tartott, költsége elérte a 394 millió eurót, ami hozzávetőleg 141 milliárd forintnak felel meg. A 2460 méter hosszú útpályát hét hatalmas betonpillér tartja, a két hídfővel együtt pedig a szerkezet összesen kilenc ponton kapcsolódik a talajhoz.

A viadukt nem teljesen egyenes: pályája rendkívül enyhe, mintegy húsz kilométer sugarú ívet követ, miközben körülbelül háromszázalékos emelkedéssel halad. Az ív javítja az autósok látási viszonyait, és csökkenti azt a bizonytalan, lebegésszerű érzést, amelyet egy ennyire hosszú, nyílegyenes híd kelthetne. A térségben időnként óránként 151 kilométeres széllökések is előfordulhatnak, ezért a híd két oldalán különleges szélterelő elemeket helyeztek el. A Drive szerint ezek mérséklik a légáramlatok hatását, és biztonságosabbá teszik az átkelést.

A gyakran emlegetett 343 méteres adat a híd teljes szerkezeti magasságát jelöli. Legmagasabb betonpillére 245 méter, a pilonok pedig 87 méter magasak. Ez nagyjából 13 méterrel több, mint az Eiffel-torony teljes magassága. Az útpálya ugyanakkor a völgy legmélyebb pontján körülbelül 270 méterrel húzódik a Tarn fölött.

A Millau-i viadukt teljes szerkezeti magasságával továbbra is csúcstartónak számít, ám ezt nem szabad összetéveszteni azzal, hogy melyik híd útpályája fekszik a legmagasabban a környező tájhoz képest. Ezt a rekordot a kínai Huajiang-szurdok hídja tartja, amelynek pályája mintegy 625 méterrel emelkedik a folyó fölé.

A Millau-i völgyhídon mindkét irányban két-két forgalmi sáv áll az autósok rendelkezésére. Gyalogosok számára rendes körülmények között nem járható, különleges futóversenyek idején azonban időnként megnyitják. A Tour de France mezőnye is többször elhaladt már alatta, így a viadukt a sportközvetítésekben is látványos háttérként szerepelt.

A híd megismeréséhez nem feltétlenül kell áthajtanunk rajta. Az Aire du Viaduc de Millau pihenőhelyen egész évben ingyenesen látogatható kiállítótér és turisztikai információs pont működik, innen pedig gyalogút vezet a panorámaponthoz. Fizetős vezetett túrákon közelebbről is megismerhetjük a szerkezetet, egyes különleges programokon pedig a legmagasabb pillér belsejébe is beléphetünk.

Akik kedvelik a látványos hidakat, azoknak érdemes közelebbről megismerni a világ legveszélyesebbjeként emlegetett pakisztáni Hussaini függőhidat, az alagutakkal és mesterséges szigetekkel kiegészített Hongkong–Csuhaj–Makaó híd rendszerét vagy a hullámvasútra emlékeztető Eshima Ohashi-hidat.