Negyedmillió macska járja ennek a gyönyörű török városnak az utcáit

A macskák Isztambulban nem háziállatok, de nem is kóbor négylábúak: valahol a kettő között léteznek. Marcel Heijnen, a City Cats of Istanbul című könyv szerzője úgy fogalmaz, hogy a cicák nem kötődnek egyetlen gazdához sem, mégis gondoskodó közösségek veszik őket körül a város összes kerületében. A helyi önkormányzatok állatorvosi részlege ingyen ivartalanítási programokat működtet, a magánklinikák kedvezményes áron látják el a beteg állatokat, és a környékbeliek rendszeresen összeadják a kezelések költségét – írja a BBC.

A portál beszámolója szerint ez a különös együttélés nem új keletű. Már az Oszmán Birodalom korában is létezett egy külön szakma, a mancacı, melynek művelői kimondottan a városi macskák etetéséért és gondozásáért feleltek. A lakók pedig akár ételt is vásárolhattak tőlük, hogy ők maguk is etethessék a környék cicáit. A macskák azonban még ennél is régebben részei Isztambul történetének: a föníciai hajósok gyakran tartottak macskákat a fedélzeten a rágcsálók ellen, és amikor a selyem- és fűszerkereskedők hajói kikötöttek a város ókori és középkori kikötőiben, a macskák is velük érkeztek.

Isztambul ma is olyan hely, ahol a macskák otthonosan mozognak a modern nagyváros tereiben. A helyiek természetesnek veszik, hogy a cicák elfoglalják a napos párkányokat, a parkok padjait vagy éppen a kávézók küszöbét. A város „Catstanbul” beceneve ma már nemcsak a helyiek körében használatos, hanem a világ minden tájáról érkező turisták is így emlegetik, akik sokszor kifejezetten a híres isztambuli macskakultúra miatt látogatnak ide.

A javarészt betonból, acélból és üvegből épült nagyvárosok nem kedveznek az utcán élő négylábúaknak. Isztambul azonban kivétel. Itt a macskák saját teret kapnak, a lakók és turisták szeretete pedig különösen kényelmessé teszi a négylábúak mindennapjait. Ahogy Heijnen fogalmaz: