Az épület már első pillantásra is kilóg a megszokott középkori várak sorából. Egy meredek sziklafal peremére épült, távol minden fontos kereskedelmi útvonaltól, katonai határtól vagy stratégiai csomóponttól. A környéken nincs természetes vízforrás, a kastély vízellátása évszázadokon át az esővíz gyűjtésére szolgáló ciszternákra korlátozódott. Ez önmagában is szokatlan választás lett volna egy olyan korban, amikor az erődítmények elsődleges funkciója a védelem és a lakhatóság volt. A furcsaságok sora itt még nem ér véget. A korai források szerint a vár eredetileg nem rendelkezett konyhával, ami arra utal, hogy nem hosszabb távú lakhatásra szánták. Ennél is különösebb azonban az a feltételezés, amely szerint a kastély egykori védelmi falai nem kifelé, hanem befelé, az udvar irányába néztek. Az európai várépítészetben ez szinte példátlan megoldás, és már önmagában is táptalajt adott a későbbi legendáknak.
A legismertebb történet szerint Houskát azért emelték, hogy lezárjanak egy hasadékot a földben, amelyet a középkori emberek a pokol kapujának tartottak. A 16. századi krónikákban már megjelenik egy beszámoló egy mély, sötét üregről a vár közelében, ahonnan állítólag bűzös gázok szivárogtak fel, és ahol a környékbeliek különös, emberre emlékeztető lényeket láttak felbukkanni. A legenda szerint rabokat engedtek le köteleken a mélybe, hogy kiderítsék, mi van odalent. A történetek egybehangzóan azt állítják, hogy az elsőként leengedett férfit perceken belül sikoltozva húzták vissza, elméje összeomlott, haja megőszült, és rövid időn belül meghalt.
A mítosz szerint ezt követően sietve lezárták az üreget, és egy kápolnát emeltek fölé, hogy megszentelt földdel tartsák távol azt, ami odalent rejtőzött. A kápolna falain ma is láthatók különös freskók: kentaurok, démoni alakok és állatszerű lények, amelyek szokatlanul erőszakosak egy keresztény szentély díszítéséhez képest. Ezek a képek később kulcsszerepet kaptak a kastély „pokoli” hírnevének kialakulásában.
A történeti kutatások ugyanakkor jóval prózaibb magyarázatot kínálnak a vár eredetére. A legvalószínűbb elmélet szerint Houskát a 13. század második felében építtette a Dubá nemesi család egyik tagja, Hyněk, aki a cseh királyság belpolitikai bizonytalanságát kihasználva próbálta kiterjeszteni birtokait. A kastély ebben az értelmezésben nem lakóhelyként, hanem hatalmi jelképként szolgált: egy látványos, de alig használt erőd, amely egyértelmű üzenetet közvetített a környék uralásáról.
Houska valódi története azonban legendák nélkül sem mentes a nyugtalanító epizódoktól. A harmincéves háború idején svéd csapatok szállták meg, és bár az okkult megszállottságról szóló beszámolók nem igazolhatók, az erődítményt majdnem lerombolták, hogy ne kerülhessen ellenséges kézre. A második világháború alatt a kastélyt a náci SS foglalta el. A későbbi pletykák fekete mágiáról és emberkísérletekről szóltak, a fennmaradt dokumentumok alapján azonban inkább egy titkos raktárként szolgált, ahol ellopott könyvgyűjteményeket és kéziratokat halmoztak fel, köztük okkultizmussal foglalkozó műveket.
Olvasd el ezt is!