Senki sem tudja, hogy ki és miért építette ezt a vérfagyasztó cseh kastélyt
Csehország északi részén, nagyjából ötven kilométerre Prágától egy sűrű erdőkkel, sziklákkal és mély völgyekkel tagolt vidéken áll egy vár, amelynek létezése évszázadok óta több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Houska-kastély már a megjelenésében is különös, a róla szóló történetek pedig az idők során összemosódtak a valósággal, míg végül Európa egyik leghírhedtebb „kísértetkastélyává” vált.
Az épület már első pillantásra is kilóg a megszokott középkori várak sorából. Egy meredek sziklafal peremére épült, távol minden fontos kereskedelmi útvonaltól, katonai határtól vagy stratégiai csomóponttól. A környéken nincs természetes vízforrás, a kastély vízellátása évszázadokon át az esővíz gyűjtésére szolgáló ciszternákra korlátozódott. Ez önmagában is szokatlan választás lett volna egy olyan korban, amikor az erődítmények elsődleges funkciója a védelem és a lakhatóság volt. A furcsaságok sora itt még nem ér véget. A korai források szerint a vár eredetileg nem rendelkezett konyhával, ami arra utal, hogy nem hosszabb távú lakhatásra szánták. Ennél is különösebb azonban az a feltételezés, amely szerint a kastély egykori védelmi falai nem kifelé, hanem befelé, az udvar irányába néztek. Az európai várépítészetben ez szinte példátlan megoldás, és már önmagában is táptalajt adott a későbbi legendáknak.
A legismertebb történet szerint Houskát azért emelték, hogy lezárjanak egy hasadékot a földben, amelyet a középkori emberek a pokol kapujának tartottak. A 16. századi krónikákban már megjelenik egy beszámoló egy mély, sötét üregről a vár közelében, ahonnan állítólag bűzös gázok szivárogtak fel, és ahol a környékbeliek különös, emberre emlékeztető lényeket láttak felbukkanni. A legenda szerint rabokat engedtek le köteleken a mélybe, hogy kiderítsék, mi van odalent. A történetek egybehangzóan azt állítják, hogy az elsőként leengedett férfit perceken belül sikoltozva húzták vissza, elméje összeomlott, haja megőszült, és rövid időn belül meghalt.
A mítosz szerint ezt követően sietve lezárták az üreget, és egy kápolnát emeltek fölé, hogy megszentelt földdel tartsák távol azt, ami odalent rejtőzött. A kápolna falain ma is láthatók különös freskók: kentaurok, démoni alakok és állatszerű lények, amelyek szokatlanul erőszakosak egy keresztény szentély díszítéséhez képest. Ezek a képek később kulcsszerepet kaptak a kastély „pokoli” hírnevének kialakulásában.
A történeti kutatások ugyanakkor jóval prózaibb magyarázatot kínálnak a vár eredetére. A legvalószínűbb elmélet szerint Houskát a 13. század második felében építtette a Dubá nemesi család egyik tagja, Hyněk, aki a cseh királyság belpolitikai bizonytalanságát kihasználva próbálta kiterjeszteni birtokait. A kastély ebben az értelmezésben nem lakóhelyként, hanem hatalmi jelképként szolgált: egy látványos, de alig használt erőd, amely egyértelmű üzenetet közvetített a környék uralásáról.
Houska valódi története azonban legendák nélkül sem mentes a nyugtalanító epizódoktól. A harmincéves háború idején svéd csapatok szállták meg, és bár az okkult megszállottságról szóló beszámolók nem igazolhatók, az erődítményt majdnem lerombolták, hogy ne kerülhessen ellenséges kézre. A második világháború alatt a kastélyt a náci SS foglalta el. A későbbi pletykák fekete mágiáról és emberkísérletekről szóltak, a fennmaradt dokumentumok alapján azonban inkább egy titkos raktárként szolgált, ahol ellopott könyvgyűjteményeket és kéziratokat halmoztak fel, köztük okkultizmussal foglalkozó műveket.
Olvasd el ezt is!