Manila egyik forgalmas autóútja, az Osmeña Highway alatt hosszú éveken át egy egész lakóközösség húzódott meg. A korábbi beszámolók szerint mintegy száz család, összesen körülbelül 300 ember élt a szűk betonüregekben. A lakók között akadtak olyanok, akik már gyermekként ideköltöztek, mások pedig egész életüket a föld alatt töltötték. Az egyik legidősebb lakó egy 83 éves asszony volt, aki saját elmondása szerint mindig is itt élt.
A lakhatási körülmények rendkívül nehezek voltak. Az alacsony belmagasság miatt egyes helyiségekben még felegyenesedni sem lehetett, a levegő pedig fülledt és nedves volt. Több család akár nyolc emberrel osztozott egyetlen apró helyiségen.
A hulladék, a szennyvízszag, a patkányok és a csótányok állandó problémát jelentettek. Az esős évszakban az alagutakba betörő víz miatt a lakóknak időnként azonnal menekülniük kellett. A nehézségek ellenére a közösségnek saját mindennapi élete alakult ki. Egyes otthonokban még áram is volt, az alagút végében pedig egy apró üzlet működött.
A 18 éves Precious öt évet töltött itt családjával. Férje autómosóban dolgozott, napi körülbelül 12 dollárt keresett, amiből havonta 14 dollárt fizettek a lakhatásért és további 24-et az áramért.
A föld alatti közösség helyzete 2026-ban a hatóságok figyelmét is felkeltette. A Fülöp-szigeteki szociális minisztérium 84 családot azonosított az alagútrendszerben, majd átfogó áttelepítési programot indított. Szeptember végén 49 család költözhetett államilag biztosított lakóházakba, a Manilától északra fekvő Bulacan tartományba. A többiek számára átmeneti lakhatási támogatást biztosítottak, amíg elkészülnek új otthonaik.
A hatóságok október közepén már a korábbi föld alatti lakóterület lezárásáról számoltak be. Az áttelepítés hosszú évtizedek bizonytalanságának vethet véget. A családok számára az új otthonok mindenekelőtt biztonságot jelentenek, hiszen többé nem kell attól tartaniuk, hogy egy heves esőzés elárasztja a lakóhelyüket.
Olvasd el ezt is!