A BNPI több partnerrel közösen, egy nagyobb lélegzetű terepi munka részeként próbált pontosabb képet kapni a hazai állomány mozgásáról és élőhely-használatáról. A felmérés nem egyetlen útvonalra támaszkodott, hanem előre kijelölt szakaszokra. Így összehasonlítható, rendszerbe rendezhető nyomok és megfigyelések gyűltek össze.
A csapat 14 mintavételi szakaszon haladt végig, mindenhol gyalogosan. Ahol ezt a terep és a körülmények lehetővé tették, genetikai mintát is gyűjtöttek. Ez a módszer azért kulcsfontosságú, mert nélküle nehezebb megbecsülni a létszámot, és még bonyolultabb feltárni az egyedek közötti rokoni kapcsolatokat.
Az eddigi értékelés alapján a Bükkben élő európai szürke farkasok helyi családja legalább hat egyedből állhat. A Mátrában és környékén eközben három különböző farkascsalád területe érintkezik, ami összességében négy, Magyarországon belül jelen lévő család lehetőségét is felveti. Emellett két további család előfordulása is valószínűnek tűnik, csakhogy az ő mozgásterük már átnyúlhat az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság térségébe.
A friss hó nemcsak azt mutatta meg, hol jártak a ragadozók, hanem a viselkedésükről is elárult valamennyit. A bejárások során több ponton kifejezett területjelölés nyomait azonosították. A nyomképek alapján olyan jeleket is találtak, amelyek közös játékra, együttmozgásra utalhatnak a családon belül.
A hóréteg arra is alkalmat adott, hogy megfigyelhető legyen, miként használják ki a farkasok a terep adottságait zsákmányszerzés közben. A nyomok alapján szerepet kaphatnak ebben különböző tereptárgyak is, például kerítések vagy vízfolyások is. Ezek az elemek irányíthatják a mozgást, és így egyes helyzetekben akár előnyt is jelenthetnek a vadászat során.
Olvasd el ezt is!