Abszurd mindennapok: 5 hihetetlen tény Észak-Koreáról, amitől felszalad a szemöldököd

Míg a világ nagy része a Gergely-naptárt használja, Észak-Koreában egészen 2025-ig a hivatalos időszámítás a „Juche-naptár” szerint történt. Ez az ország alapítójának, Kim Ir Szennek születési évével (1912) kezdődött, így például a mi 2024-ös évünk ott a Juche 113-nak felelt meg. 2024 októberében azonban Észak-Korea fokozatosan elhagyta a juche éves számozást, és helyette kizárólagosan a Gergely-naptárt alkalmazza – például a 2025-ös hivatalos falinaptárakon már a „2025” jelölés szerepel.

A juche dátumok teljes eltörlése nem ment könnyen: országszerte költségekbe került a régi évszámokkal ellátott emléktáblák, plakettek és nyomtatott anyagok átdolgozása. Mindezek ellenére sokan, megszokásból, még ma is a juche-évekre hivatkoznak, így a rendszer a hivatalos megszűnése után is tovább él a mindennapi beszédben.

Az ország lakói nem választhatnak szabadon hajviseletet: a kormányzat hivatalosan jóváhagyott frizuralistát tart fenn. A férfiaknak körülbelül 15, a nőknek nagyjából 18 típus áll rendelkezésükre, a stílusokat pedig hivatalos plakátokon és fodrászszalonokban is bemutatják. A szabályozás célja az állami narratíva szerint az, hogy mindenki „egyszerű, tiszta megjelenést” képviseljen, elkerülve a „nyugati dekadencia” jeleit. A hajfestés, extrém hajvágás vagy feltűnő stílusok tilosak, a turisták számára pedig sokszor meglepő látvány, hogy szinte mindenki hasonló hajviseletet hord az utcán.

Észak-Koreában nincs nyílt hozzáférés az internethez, ahogy azt a világ nagy részén ismerjük. A lakosság egy zárt, államilag felügyelt intranetrendszert használ, amelyet Kvangmjongnak hívnak. Ezen belül csak előzetesen jóváhagyott, állami forrásból származó tartalmak érhetők el: hírportálok, oktatási anyagok és szigorúan ellenőrzött tudományos információk. A külföldi weboldalak elérése kizárólag kivételes engedéllyel lehetséges, jellemzően magas rangú kormányzati tisztviselők vagy külföldön dolgozó delegációk számára. A turisták számára ugyan elérhető a nemzetközi internet bizonyos szállodákban, de jelentős összeget kell fizetni érte és így sem lehet kizárni az állami felügyeletet.

Észak-Korea híres monumentális ünnepségeiről, amelyek során több tízezer ember mozog tökéletes szinkronban a fővárosi stadionokban vagy a Kim Ir Szen tér hatalmas felvonulásain. Ezek a rendezvények hónapokig tartó felkészülést igényelnek, és a résztvevők gyakran munkahelyükről vagy iskolájukból kerülnek kiválasztásra. A programok célja az állami propaganda erősítése és a vezetés iránti hűség demonstrálása. A koreográfia, a zászlólengetés, a gigantikus mozaikokat formáló tömeg és a tűzijáték egyszerre kelt lenyűgöző és nyugtalanító hatást a külföldi szemlélőben.

Észak-Koreában a vásárlási lehetőségek erősen korlátozottak, és sok helyen külön üzletek működnek a turistáknak, illetve a helyi lakosságnak. A külföldieknek szánt boltokban gyakran kaphatók importált termékek és külföldi márkák, míg a helyiek számára ezek elérhetetlenek. Az árak is eltérnek: a turistaboltokban jellemzően valutában (euróban, dollárban vagy kínai jüanban) kell fizetni, és a termékek sokszor többszörösébe kerülnek a helyi átlagkeresetnek. Ez a rendszer szimbolikusan is kijelöli a határt a külvilág és a belföldi valóság között.