1 eurós házat vennél Olaszországban? Ezek a legfontosabb tudnivalók
Az olaszországi egyeurós házak hamar berobbantak a köztudatba, ami persze nem véletlen. Elsőre a hihetetlenül olcsó vételár és az olasz életérzés felkeltheti az érdeklődők figyelmét, azonban a valóság ennél jóval árnyaltabb. Most összegyűjtöttük, mire kell számítania annak, aki ingatlanvásárlással próbálkozna az olasz vidéken.
A program 2008-ban indult Szicíliában, Salemi városában, majd fokozatosan elterjedt más településeken is, főként Közép- és Dél-Olaszországban. Az önkormányzatok a kezdeményezést az elnéptelenedéssel indokolták, miután több ház is lakatlan maradt a fiatalok elköltözését követően. A lépést gazdasági és társadalmi tényezők egyaránt motiválják: szeretnének életet lehelni azokba a kisvárosokba és falvakba, amelyek az elvándorlás miatt lassan kiürülnek.
Egyeurós házakat a legnagyobb számban Szicíliában, illetve Dél-Olaszországban, azon belül is Calabriában, Basilicatában és Abruzzóban találunk, jellemzően kisebb, dombokra épült falvakban, de vannak olyanok is, amelyek kifejezetten kövel vannak a tengerparthoz. Észak-Olaszországban már kevesebb a lehetőség, de az ország középső részén időnként eladásra bocsátanak ingatlanokat, például Montieriben, Cantianóban vagy Triorában. Érdemes az adott település önkormányzatának oldalát figyelni az eseteleges frissítésekről és a további információkról.
A házak egy része önkormányzati tulajdonban van, mások magánszemélyekhez tartoznak, akik jellemzően nem a környéken élnek. Ilyenkor az önkormányzat közvetítőként lép fel az eladó és a vevő között. Az ingatlanokat nem lehetséges hagyományos adásvételen keresztül megszerezni, ugyanis pályázati rendszerről van szó. A nyertesnek vállalnia kell, hogy az önkormányzat által meghatározott határidőn belül felújítja a házat, ehhez pedig kezességet (általában 1000 és 5000 euró közötti összeget, tehát 400 ezer és 2 millió forint) kell vállalnia. Fontos az is, hogy az összes további költség – az illetékektől és közjegyzői díjaktól kezdve a felújításig – a vásárlót terheli.
A házakat bárki megvásárolhatja, külföldiek is, ha fennáll a viszonosság elve, vagyis az adott országban az olasz állampolgárok is jogosultak ingatlant vásárolni. Az Európai Unió állampolgárai esetében ez a feltétel nem érvényes. Természetesen olaszok is jelentkezhetnek a házak megvásárlására, a szicíliai Sambucát például leginkább az országban élő fiatalok szemelték ki maguknak.
A vásárlásba csak komoly elköteleződés, pontos tervezés és reális költségvetés mellett vágjunk bele. Bár az ingatlanok ára kecsegtetően hangzik, valójában jóval többet kell rájuk költeni a szimbolikus egy eurónál. A legnagyobb kockázat a felújítás, hiszen az ingatlanok állapota gyakran rosszabb, mint amilyennek elsőre tűnik, és a költségek könnyen elszállhatnak. Átlagosan egy teljes belső felújítás négyzetméterenként körülbelül 1000 euróba kerül, amihez a tervezési munkák és az esetleges külső helyreállítás kiadásai is hozzáadódnak. Egy tulajdonosnak például gyakorlatilag a semmiből kellett felépítenie házát, hiszen sem csatornaelvezető, sem vezetékek nem voltak az ingatlanban. Végül egy impozáns, 240 négyzetméteres házat alakított ki, mindennel együtt pedig 590 ezer eurót, tehát az akkori árfolyammal számítva közel 243 millió forintot költött a munkálatokra. Ráadásul ha nem sikerül a feltételeket a határidőn belül teljesíteni, a vevő elveszítheti az ingatlant és a befizetett pénzösszeget is.
A vásárlást követően nem kötelező életvitelszerűen a településeken élni, bizonyos helyeken az önkormányzat a szálláshelyek kialakítását is engedélyezi. Ha mégis maradnánk, akkor csendes, vidéki környezetben kezdhetünk új életet. Érdekesség, de olyan települések is akadnak, ahol anyagilag támogatják a beköltözőket. Így tettek a Trento régióban található települések is, ahol közel 40 millió forintot ajánlottak fel az esetleges vásárlóknak. Ugyanakkor ezeken a helyeken elvárás, hogy a vevők 10 évre letelepedjenek, vagy ugyanennyi időre bérbe adják a vásárolt ingatlant.
Olvasd el ezt is!