Mi történik New York legendás felhőkarcolójával?

Az első világháborút követően a „dübörgő“ húszas években a gazdaság fellendülése mellett számos technikai újítás jött létre. A rádió, a mozgóképek és a mozi vagy az autó is egyre szélesebb körben vált elérhetővé, így a húszas évek korszellemét leginkább a modernizáció jellemezte. A változás a legtöbb művészeti ágban is megmutatkozott, az art déco, francia stílusirányzat térhódításának köszönhetően az építészetben előtérbe került a modern, letisztult, egyenes vonalvezetés.

Ebben az időszakban álmodták meg a Chrysler Buildinget is, mely érdekes módon valószínűleg sosem jött volna létre, ha 1911-ben nem égett volna le a Coney Islanden található Dreamland vidámpark. A park tulajdonosa, New York korábbi szenátora, egyben ingatlanfejlesztő William H. Reynolds a tragédia után óriási lépésre szánta el magát, ugyanis minden idők legmagasabb épületét szerette volna megépíteni. A tervével nem volt egyedül, ugyanis ekkoriban zajlott a magassági verseny, amelynek köszönhetően egyre több felhőkarcoló – beleértve az Empire State Buildinget – épült a városban. Reynolds a tervek elkészítésével William Van Alen építészt bízta meg, ám néhány hónap elteltével az ingatlanfejlesztő fizetésképtelenné vált.

Így került képbe az autómágnás Walter P. Chrysler, aki a Ford és a General Motors után az USA harmadik legnagyobb autógyártó tulajdonosa volt. Több mint 2,5 millió dollárért vásárolta meg az ingatlant és a már elkészült terveket, a felhőkaroló pedig 20 éven át a Chrysler autógyár központjaként szolgált.

Ez is érdekelhet! A felhőkarcoló, ami már-már ellentmond a fizika törvényeinek – videó!

Reynolds elképzeléseit átalakítva Chrysler és Van Allen végül egy 282 méter magas épületet álmodott meg, mely lekörözi a 241 méter magasan csúcsosodó manhattani Woolworth Buildinget, amelyet a legmagasabb felhőkarcolóként tartottak akkoriban számon. Chrysler az eredeti terveket továbbfejlesztve saját ízlését is beleolvasztotta a dizájnba, ugyanis a belső terekben rengeteg autóalkatrészre hasonlító motívumot lehet felismerni. Az épület külsején fekvő sas formájú vízköpőket pedig az autómárka ihlette, mivel egyik modellje motorháztetején hasonló embléma látható. A díszítőelemeinek jelentős része dísztárcsákból, hűtősapkákból és lökhárítókból készült. A tervezés végső szakaszába lépve 1928 novemberében elkezdődött az építkezés, melyet az autómágnás így jellemzett:

Soha nem készült még ilyen magas acélszerkezet, amelynek építése közben ne halt volna meg valaki.

Ugyanebben az évben, az építkezések közepette Van Alen és Chrysler megtudták, hogy egy konkurens építész, George L. Ohrstrom egy 283 méter magas épületet tervezett a Wall Streetre. Mivel semmiképp sem akart veszíteni a versenyben, Van Alen titokban egy antennaszerű csúcsdíszt tervezett, melyet a munkások a legnagyobb diszkrécióval az épület belsejében, a 65. és 66. emeleten szereltek össze és a legenda szerint csak az utolsó pillanatban, alig másfél óra alatt helyezték el az épület tetején. Az építész furmányosságának köszönhetően a Chrysler Building a tervezett 282 helyett a 318 méteres magasságával New York legmagasabb épületévé vált (viszonyításképpen: az Eiffel torony 330 méter magas). A rekordot azonban csak egy évig őrizte: helyét az Empire State Building vette át.

Az épület megnyitása után az alagsorban palackozóüzemet helyeztek működésbe, az 1. és 2. emelet pedig autószalonként funkcionált. A harmincas évek trendje szerint minél magasabb emeleten helyezkedett el egy bár, annál elitebbnek számított. Nem volt kérdés tehát, hogy a 67. 68. és 69. emeleten megnyitották a Cloud Club nevű klubot, mely hosszú éveken keresztül népszerűnek számított. Az épület legfelső emeletein pedig lakásokat alakítottak ki, itt élt sokáig maga Chrysler is.

Habár William Van Alen és az autómágnás közösen dolgozták ki az épület terveit, a konkurencia befolyása miatt a kezdetekben bizalmas viszony egyre inkább elmérgesedett közöttük, végül Van Alen beperelte Chryslert. Tekintve, hogy az sikeres üzletember hírében állt, ráadásul a TIME magazin 1928-ban az év emberének választotta, így az építészt a szakmabeliek többé nem vették komolyan, vagyis nem kapott munkát. Gyakorlatilag „egyslágeres“ építészként a Chrysler Building az egyetlen jelentős épület, ami az ő tervei alapján készült el.

Ajánljuk figyelmedbe! Mindig New Yorkba vágytál? Ez az 5 film odarepít

A hanyatlás kora

1940-ben, Walter Chrysler halála után családja örökölte az épületet, mely a W.P. Chrysler Building Corporation tulajdonába került. A cég 1944-ben egy újabb felhőkarcoló építését tervezte, a tulajdonosok pedig eladták egy vállalat számára (az új épülettel együtt) 52 millió dollárért. A következő évtizedekben a különböző emeleteket bérlő cégek – beleértve a legnagyobb területet elfoglaló Texacót – elköltöztek, így a Chrysler Building egyre alacsonyabb kihasználtsággal működött, a hetvenes években a Cloud Bar bezárása után pedig szinte teljesen kiürült.

Habár a Chrysler Building megépítése óta több vállalat tulajdonába került, a mai napig az art déco meghatározó darabjaként emlegetik, egyedi és látványos külseje megkerülhetetlen, sokak szerint romantikus eleme a New York látképének. Impozáns külalakja és díszítőelemei miatt számos filmben szerepel, például az 1998-ban bemutatott, képregény alapján készült Godzilla című filmben a szörny az épület tetejére mászik fel, de láthatjuk a Men In Black harmadik részében, ahogy számos más Marvel-filmben is.

Jelenlegi állapota, a tulajdonosok

A Chrysler Buildinget 2008-ban, a gazdasági világválság idején 90 százalékos többségi tulajdonnal az Abu Dhabi Investment befektetési alap vásárolta meg 800 millió dollárért. Úgy gondolták, pár év múlva óriási haszonnal adnak túl rajta, ám kihasználatlansága miatt csak „nagyon olcsón“, mindössze 151 millió dollárért váltak meg a majdnem 100 éves épülettől, melyet 2019-ben a Signa Holding és RFR Holding vállalatoknak adtak el. A vásárlás azonban az épület alatti területet nem foglalta magába, mivel az a Cooper Union for the Advancement of Science and Art, tudományokkal és művészettel foglalkozó magánegyetem tulajdonát képezi egészen 2147-ig. Ez azt jelenti, hogy a Signa és az RFR hiába tulajdonosok, a szerződés szerint bérleti díjat kell fizetniük az egyetem számára, ami ráadásul nem is kevés: 2017-ben 7,75 millió dollárt, egy évvel később 32,5 milliót kellett fizetniük. 2028-ra pedig az összeg várhatóan 41 millióig kúszik fel – írja a New York Times. A furcsának tűnő jelenség valójában nem újkeletű New York ingatlanpiacán, mégis számos problémát okozhat a bérlő és tulajdonos között.

A tulajdonosok gyakorlatilag a kilakoltatás szélére kerültek, a probléma pedig több szálon is fut. Az egyetem szerint több hónapnyi bérleti díj elmaradása miatt összesen 21 milliós tartozást halmoztak fel. A Signa korábban Európa egyik legnagyobb ingatlanpiaci vállalatának számított, ám mivel a Chrysler Building alacsony kihasználtsággal működik, így nem képes nyereséget termelni a cég, ahogy nem tudják kifizetni a szerintük túlárazott bérleti díjat sem. Szeptember 27-én az egyetem megszüntette a bérleti szerződést a céggel szemben, válaszul a tulajdonosok pert indítottak az intézmény ellen. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a Signa november végén összeomlott, miután René Benko, a vállalat vezetője 20 milliárd dolláros adósságot halmozott fel (egy befektetői konzorciumnak – köztük a katari királyi családnak – tartozott). A milliárdos üzletember ellen jelenleg is ügyészek nyomoznak. Ettől függetlenül a cég foggal körömmel ragaszkodik az épület fenntartásáért annak ellenére is, hogy úgy tűnik, a Chrysler Building nem a legjobb bevételi forrás. A megígért felújításoknak pedig semmi jelét nem mutatták egyelőre.