A mindössze 3,5 kilométer hosszú és 2,5 kilométer széles Aogashima az Izu-szigetekhez tartozik, közigazgatásilag pedig Tokió része. Meredek sziklafalak veszik körül, közepén pedig egy hatalmas vulkáni mélyedés, az Ikenosawa-kaldera található, amelyből a Maruyama nevű kisebb vulkáni kúp emelkedik ki. A különleges, kettős kalderaszerkezetű szigeten a vulkán a mindennapok része: termékeny talajt biztosít a növénytermesztéshez, a földből feltörő természetes gőzt pedig főzésre és fűtésre is használják.
A sziget történetének legsúlyosabb katasztrófája 1785-ben következett be, amikor egy hatalmas vulkánkitörés elpusztította a növényzet jelentős részét, és a 327 lakos közül mintegy 140 ember életét követelte. A túlélők a körülbelül 70 kilométerre fekvő Hachijojima szigetére menekültek, Aogashima pedig lakatlanná vált.
A következő évtizedekben többször is megpróbáltak visszatérni, ám a veszélyes tengeri áramlatok és a nehéz kikötési körülmények miatt számos próbálkozás kudarcba fulladt. Végül 1835-ben, Sasaki Jirodayu vezetésével sikerült újra benépesíteni a szigetet. A lakosság a 19. század végére elérte a 754 főt, azóta azonban folyamatosan csökkent.
Napjainkban Aogashima Japán legkisebb lélekszámú települései közé tartozik. A mindössze 160-170 fős közösségben egyetlen bolt, egy postahivatal és három bár működik. A szigeten az oktatási és egészségügyi lehetőségek is korlátozottak, ezért a fiataloknak a továbbtanuláshoz el kell költözniük, a súlyos egészségügyi problémákkal küzdő betegeket pedig helikopterrel szállíthatják el.
A helyiek a vulkáni aktivitást a javukra is fordítják. A természetes geotermikus gőzzel tojást, zöldségeket és édesburgonyát készítenek, emellett egy közösségi szauna is működik a szigeten. Ugyanezt a hőforrást használják a különleges, hingya nevű tengeri só előállításához is, amelyet a tengervíz lassú elpárologtatásával nyernek ki. Aogashima másik jellegzetes terméke az édesburgonyából készülő, aochu nevű japán párlat.
Aogashimára közvetlenül Tokióból nem lehet eljutni. Az utazóknak először Hachijojima szigetére kell érkezniük, ahonnan helikopterrel vagy hajóval folytathatják útjukat. A helikopter mindössze kilenc utast szállíthat egyszerre, a hajójáratok pedig a viharos tenger miatt rendszeresen elmaradnak. A nehéz megközelíthetőség ellenére a sziget egyre több kíváncsi utazót vonz. A vulkáni kráter pereméről különleges kilátás nyílik a kettős kalderára, éjszaka pedig a rendkívül alacsony fényszennyezés miatt a Tejút is jól megfigyelhető.
Aogashima jövője ugyanakkor bizonytalan. Az elöregedő lakosság és a korlátozott munkalehetőségek miatt egyre nehezebb megtartani a fiatalokat. A sziget lakói azonban közel kétszáz évvel az újratelepítés után is ragaszkodnak különleges otthonukhoz.
Olvasd el ezt is!