Újabb ország engedélyezte a vízzel való hamvasztást, egyre népszerűbb ez a temetkezési mód

Az angolban aquamation néven ismert eljárás lúgos hidrolízissel bontja le az emberi maradványokat. A testet ilyenkor egy nyomás alatt tartott, vízzel és lúggal megtöltött tartályba helyezik, majd 90-150 Celsius-fokra melegítik. A nyomás miatt a folyadék nem forr fel, hanem több órán alatt lassan lebontja az organikus anyagokat, és a folyamat végén csak a csontváz marad.

Ezt követően a csontokat, ahogy a hagyományos hamvasztásnál is teszik, porrá őrlik. A különbség annyi, hogy a megszokott eljárás szürke hamut eredményez, a víz általi hamvasztásból származó hamu viszont fehér, és általában nagyobb mennyiség is marad. További előny, hogy az olyan beültetett eszközök, mint a szívritmus-szabályozók, nem igényelnek eltávolítást, illetve a fogászati kezelésekből származó higanyt is újrahasznosíthatják ahelyett, hogy elégetnék.

A hagyományos kremáció hatalmas energiaigénnyel jár, évente több millió tonna szén-dioxidot, PM10 és PM2,5 nevű szennyező anyagokat bocsát ki, amelyek hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. Ezzel szemben a vízzel való hamvasztás ennek az energiának mintegy egyhetedét igényli, és nem bocsát ki káros anyagokat. Ahogy az IFLScience is hangsúlyozza, a megmaradt folyadék steril, organikus sókat és aminosavakat tartalmaz, amelyeket műtrágyaként hasznosíthatnak.

Bár a vízzel való hamvasztás egyre ismertebb, világszerte még viszonylag kevés ország engedélyezte. Kanadában, Írországban és az Egyesült Államokban is alkalmazzák már, utóbbi a testek komposztálását is lehetővé teszi. A klímaváltozás és a fenntarthatóság iránti növekvő igény miatt azonban egyre több embert vonz ez a módszer, és a technológia fejlődésével várhatóan egyre több országban válik elérhetővé a biokremáció egy alternatívájaként.