A terület a kőkorszak idején még tiszta vizű tó volt, amelyben a helyi közösségek halásztak. A régészek korábbi stégek maradványait, fűzfavesszőből font szerkezeteket és egy ősi varsát is azonosítottak a mederben – a kutya és a tőr azonban teljesen új megvilágításba helyezte a feltárást. A csapat szerint azért is rendkívüli a felfedezés, mert ilyen épségben fennmaradt kutyacsontváz ebből a korszakból rendkívül ritka, és az, hogy egy szimbolikus jelentőségű csonttőrrel együtt temették el, szinte példátlan.
A lelet egy 3–6 éves, nagy testű, erős hím kutyáé lehetett, amely körülbelül 52 centiméter marmagasságú volt. A tetemet bőrbe csavarva, kövekkel lesúlyozva engedték a tóba, ahol mintegy másfél méter mélyre süllyedt. A kutatók szerint ez tudatos rituális cselekedetre utalhat, hiszen ebben az időszakban ismert volt a kutyák szertartásos szerepe, írja a Live Science.
Közvetlenül a csontváz mellett egy 25 centiméteres, szarvas- vagy jávorszarvascsontból faragott tőr feküdt. Az ilyen eszközök a korabeli Skandináviában szimbolikus tárgyaknak számítottak, és rendszerint vizes, mocsaras helyeken kerülnek elő – vagyis a mostani lelőhely szinte tankönyvszerű példája ennek a szokásnak. A két tárgy együtt, egy időben kerülhetett a tóba, ami megerősíti a rituális temetkezéssel kapcsolatos feltételezéseket.
A kutatás ezzel még nem ért véget: radiokarbonos kormeghatározás és DNS-vizsgálatok következnek, amelyekből kiderülhet, mikor élt a kutya, milyen étrendet fogyasztott, és mindez mit árul el gazdáiról. A régészek abban bíznak, hogy a lelet nemcsak egy különleges rituálé részleteit fejtheti fel, hanem az 5000 évvel ezelőtt a területen élő közösségek mindennapjairól is új információkat ad majd.
Olvasd el ezt is!