A Tyrannosaurus rex és számos theropoda rokona nagy testtel, de apró karokkal rendelkezett. Ennek pedig mi lehet az oka?
A Tyrannosaurus rex kegyetlen vadász volt. Ők rendelkeztek a legerősebb harapással a szárazföldön járt állatok közül. A vadállat több mint 66 millió évvel ezelőtt a késő kréta kori vadonban kószált, és egy Triceratopsok és Edmontosaurusok után vadászott.
Az egyetlen dolog, ami nem volt fenyegető a zsarnokgyíkokban, az apró karjaik. Nem a T. rex volt az egyetlen dinoszaurusz, amelynek a teste többi részéhez képest kicsi volt a karja; sok theropoda rokona – a kétlábú, többnyire húsevő dinoszauruszok csoportja – osztozott ebben a tulajdonságban.
Az Acta Paleontologica Polonica című folyóiratban 2021-ben megjelent tanulmány szerint a csonttörő theropodák, mint például a T. rex, azért fejlesztettek ki kis karokat, hogy ne harapják le egymás karját táplálkozás közben. A paleontológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek az állatok falkában falták fel zsákmányukat, így talán azért rendelkeztek kis végtagokkal, hogy elkerüljék a véletlen karok letépését, miközben lecsaptak áldozataikra.
Jelenleg azonban ez csak egy hipotézis. Ez egy szép történet, de végső soron nem lehetünk benne biztosak.
John Hutchinson, a Londoni Egyetem Királyi Állatorvosi Főiskolájának biológus aki a nagy szárazföldi állatok – élő és kihalt – mozgásának biomechanikáját tanulmányozza, másképp vizsgálja a dinoszauruszok mellső végtagjainak evolúcióját.
A theropodák evolúciója során a karok nem rövidültek, inkább a lábak lettek hosszabbak. Ahogy az állatok egyre nagyobbak lesznek, a mellső végtagok egyre kisebbek, a fej pedig egyre nagyobb. Különösen a tirannoszauruszok alkalmazkodtak ehhez a csonttörő gyilkos harapáshoz, így az állkapcsuk és a fejük erősödött, és nagyon-nagyon lecsökkent a mellső végtagok fontossága
– mondta.
Ahogy a tirannoszauruszok és theropoda rokonaik nagyobb fejet és kétlábú testtartást alakítottak ki, egyre kevésbé használták mellső végtagjaikat. A fejüket inkább a zsákmány elkapására és megölésére kezdték használni. Ennek eredményeként a mellső végtagok nem nőttek annyit, mint testük többi része.
Egy állat a testének csak egy bizonyos mennyiségét tudja egyik vagy másik kárára fejleszteni. Nem lehet mindent. Tehát vagy egy nagyon általános teste van, ahol minden egyformán specializálódott valamilyen általános ökológiai résre, vagy specializálódik, mint a T. rex, aki arra „edzette magát", hogy frontális ragadozóvá váljon
– tette hozzá Hutchinson.
Kis érdekesség, hogy napjainkban a komodói varánuszok is így vadásznak.
Nagy hátsó lábaik stabilizálták a T.Rexeket, arra azonban jelenleg nincs bizonyíték, hogy karjaik bármilyen módon segítették volna őket.
Csábító azt feltételezni, hogy egy állat minden tulajdonságának van valamilyen evolúciós szerepe a túlélésben. Néha azonban olyan tulajdonságok jelennek meg (vagy tűnnek el), amelyek nem feltétlenül jelentenek egyértelmű evolúciós előnyt vagy értelmet.
