Hiányzik belőlük egy olyan géncsoport, amely más állatoknál fogakat, idegeket és arcvonásokat eredményez.
Bármennyire is káprázatosak, a tengeri sárkányoknak hiányoznak a fogaik, nincsenek bordáik, és a gerincük is görbe. Most a tudósok olyan genetikai nyomokat találtak, amelyek megmagyarázhatják, miért tűnnek a tengeri sárkányok ilyen feltűnően jellegzetesnek: genomjuk nem csak tele van ismétlődő DNS-tömbökkel, amelyek az evolúciót irányítják, de hiányzik belőlük egy olyan géncsoport is, amely más állatoknál fogakat, idegeket és arcvonásokat eredményez. A tengeri sárkányok ugyanabba a családba tartoznak, mint a csőhalak és a tengeri lovak, a Syngnathidae, amelyek arról híresek, hogy kialakult a hímvemhesség.
Hogy kiderítsék, miért, egy kutatócsapat két tengeri sárkányfaj genomját szekvenálta: a leveles tengeri sárkányét és a gyomos vagy közönséges tengeri sárkányét. Mindkettő Ausztrália legdélebbi partjainál található hűvös vizekben élnek. Ezek a karcsú halak, amelyek levélszerű hártyáikkal álcázzák magukat a hínárral borított sziklazátonyokon, nehezen észrevehetők. Valójában annyira nehezen észrevehetőek, hogy a tengeri sárkány harmadik (mindössze három) faját, a ritka rubinszínű tengeri sárkányt (amelyet ebben a tanulmányban nem szekvenáltak) csak 2017-ben pillantották meg először a természetben.
Mindhárom tengeri sárkányfajt színes, fantasztikus testalkatukért és hosszú, csőszerű, rákokat szívó ormányukért tisztelik, de úgy tűnik, hogy a rubin tengeri sárkány elvesztette a többi fajnál látható leveles függelékeket, és az evolúció eltüntette az extravagáns fodrokat. A tudósok úgy vélik, hogy a tengeri sárkányok meglehetősen gyorsan, az elmúlt körülbelül 50 millió évben alakították ki extravagáns vonásaikat, mivel a tengeri lovakkal együtt egy új családot alkottak. Az azonban már kevésbé világos, hogy hogyan alakultak ki ilyen jellegzetes kinézetűvé.
Ezért a tanulmányhoz az Oregoni Egyetem kutatói összefogtak a Scripps Institution of Oceanography Birch Aquarium és a Tennessee Aquarium tudósaival, hogy elemezzék azokat a mintákat, amelyek fogságban nevelt tengeri sárkányoktól származnak. Kiderült, hogy a tengeri sárkányok genetikai kódjában - legközelebbi rokonaikhoz, a csőhalakhoz és a csikóhalakhoz képest - meglepően sok ismétlődő DNS-szekvencia, az úgynevezett transzpozonok, más néven ugró gének találhatóak. A transzpozonok annyira mozgékonyak, annyira ugrálnak a genomban, hogy gyors genetikai változásokat képesek létrehozni - ami megmagyarázhatja, miért fejlődtek ki ilyen gyorsan a tengeri sárkányok.
Két távoli rokonához, a zebrahalhoz és a pálcikahalakhoz képest a leveles és gyomos tengeri sárkányok genomjából hiányzik egy csomó olyan gén, amelyek más gerinceseknél nélkülözhetetlen szerepet játszanak, és utasításokat tartalmaznak az arcszerkezet, a fogak, a végtagok, sőt a központi idegrendszer egyes részeinek kialakítására. Bár a kutatók hajlamosak voltak azt feltételezni, hogy ezeknek a géneknek a kiesése magyarázatot adhat arra, hogyan alakultak ki a tengeri sárkányoknál a hosszúkás arcvonások és a mesés fodrok, további kutatásokra lesz szükség a tengeri sárkányok és rokonaik evolúciós történetének feltárásához.
A kutatók azonban még nem végeztek, egy méteres, kifejlett hím gyomos tengeri sárkány példányt is leképeztek nagyfelbontású röntgenmikroszkópos felvételekkel, amelyekből kiderült, hogy a díszes függelékek valószínűleg tüskékből fejlődtek ki. A csapat azt is észrevette, hogy ezek a csontos támasztékok különböznek a legtöbb csontos hal uszonyában található keményített csontoktól, és ehelyett úgy tűnik, hogy egy kollagénszöveti mag merevíti őket - ezzel is hozzájárulva ahhoz a történethez, hogyan jöttek létre a tengeri sárkányok egyedi testszerkezetei.
(Forrás: ScienceAlert)
