Lustának és merevnek tartják őket, pedig az Y generáció csak szeretne kevesebbet stresszelni

„Beszélj az érzéseidről!” – hangzik el egyre több helyen ez a felemás bátorítás. De mit tehetünk akkor, ha nincsenek szavaink, hogy kifejezzük magunkat? Ha csak a görcsöt érezzük a gyomrunkban, az indokolatlan szorítást a mellkasunkban vagy azt a furcsa nyugtalanságot, ami látszólag a semmiből tör ránk? Sokan nap mint nap megélik ezeket a tüneteket, mégsem tudják pontosan megfogalmazni azt, ami történik velük. A szorongás így válik láthatatlanná: belül égető és állandó, kívülről viszont gyakran észrevétlen. És bár személyes, benső élménynek tűnik, valójában korunk egyik legáltalánosabb állapotáról beszélünk.

Miközben a világ minden eddiginél több eszközt kínál a mentális egészség ápolására – terápiák, önsegítő könyvek, meditációs appok, önjelölt életmód-tanácsadók –, a számok mást mutatnak: egyre többen érzik úgy, hogy a belső feszültségük túlnő rajtuk. A WHO 2021-es adatai szerint 359 millió embert érint valamilyen szorongásos zavar – fontos megjegyezni, hogy szintén az Egészségügyi Világszervezet kutatása bizonyítja: a koronavírus-világjárvány első évében 25 százalékkal nőtt a szorongásos-depressziós betegek száma.

– mondja Horváth Nikolett pszichológus. 

Természetesen minden ezzel kapcsolatos kutatást érdemes óvatosan kezelni, ugyanis a szorongás sok esetben nem egyértelműen meghatározható, nincsenek minden kétséget kizáró tünetei, ráadásul mindenkinél másként jelentkezhet. A GRiD (Group Risk Development) 2025-ös kutatása is pontosan erre világított rá, amikor a különböző korcsoportok munkahelyi, magánéleti és pénzügyi stresszforrásait mérte fel.

Az idősebb korosztályoknál, például a baby-boomereknél (1946–1964 között születettek) a munkahelyi stressz még mindig meghatározó, bár csökkenő tendenciát mutat: 2024-ben a megkérdezettek mintegy 40 százaléka jelölte meg elsődleges problémaként, 2025-re viszont ez az arány 34 százalékra esett vissza. Hasonló képet mutat az X generáció is (1965–1980 között születettek), ahol a munkából eredő szorongás stabilan 36–40 százalék körül mozgott, ám mellettük a pénzügyi terhek is egyre erősebben jelentek meg, 28 százalékról 32 százalékra emelkedve. A fiatalabbaknál árnyaltabb a helyzet. A Z generáció (1997 után születettek) körében a munkahelyi nyomás aránya 38–39 százalék körül maradt, a pénzügyi stressz pedig 33 százalékon stagnált.

Az Y generációnál, vagyis a milleniáloknál (1981–1996 között születettek) viszont egészen más kép rajzolódik ki. Náluk a munkahelyi stressz aránya ugyan jelentős, de csökkenő: míg 2024-ben a válaszadók 44 százaléka érezte elsődleges tehernek, 2025-re ez az arány 38 százalékra esett. Ezzel szemben sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a magánéletből eredő szorongás – párkapcsolati nehézségek, gondozási feladatok, családi terhek –, amit a milleniálok 43 százaléka átél. Emellett a pénzügyi bizonytalanság is egyre erősebb ennél a korosztálynál: míg egy évvel korábban a megkérdezettek 35 százaléka jelezte, hogy ez komoly stresszforrás, 2025-ben már 42 százalékuk.

– mondja Horváth, aki szerint a milleniálok igazi „szendvics-generáció”, és ez lehet rajtuk a legnagyobb nyomás.

Az Y-generáció tagjai – beleértve a cikk íróját is – gyakran nehezen találják a helyüket a világban, ami persze másokra is igaz lehet, de a mi esetünkben a „szorongató érzés” két irányból jön. Mi vagyunk azok, akik gyerekként még ceruzával tekerték vissza a kazettán a szalagot, ma pedig már elképzelni sem tudjuk az életünket okostelefon nélkül. Mi vagyunk azok, akik még a játszótéren játszottunk sötétedésig, hogy aztán pár évtizeddel később érintésmentesen rendeljük meg az ebédünket. Egyszerre hordozzuk magukban a digitális korszak előtti értékeket és azt a tapasztalatot, hogy állandóan felkészültnek, naprakésznek kell lennünk, hiszen alkalmazkodnunk kell a gyorsan változó világhoz.

És a fojtogató anyagiakról még nem is beszéltünk. Sokan az Y generáció tagjai közül épp a 2008-as világválság környékén kerültek a munkaerőpiacra, ami egyértelműen nehezített pályát jelentett, de azok sem jártak sokkal jobban, akik később váltak munkavállalóvá. A Deloitte 2017-es – tehát a koronavírus előtti – kutatása szerint

– tette hozzá a szakember, aki szerint lefelé tekintve sem sokkal vidámabb a helyzet: ott ugyanis már azok a fiatalok vannak, akik gyakorlatilag beleszülettek a digitális világba. Nekik természetes, amit nekünk hosszú évek tanulásával és gyakorlásával kell elsajátítanunk: az online jelenlét, az új technológiák magabiztos használata, a folyamatos multitasking és a kreatív pénzkereseti lehetőségek megteremtése. Sokszor úgy tűnik, hogy velük szemben esélyünk sincs, hiszen olyan készségeik vannak, amelyek nekünk csak kemény munka és erőfeszítés árán válnak elérhetővé.

A szorongás pedig nem marad következmények nélkül. A mindennapokban gyakran jelentkezik állandó fáradtság, mintha soha nem tudnánk igazán kipihenni magunkat, az elalvás küzdelemmé válik, hiszen a fejünkben ott zakatolnak a meg nem oldott problémák és a kimondatlan összehasonlítások. Sokakban kialakul a folyamatos önbizalomhiány: bármit érünk is el, rögtön ott a gondolat, hogy más már többre jutott ennyi idősen – ezért okoznak gyakran komoly stresszt a különböző osztálytalálkozók.

A jelenség lényege a nevében rejlik: arról az érzésről van szó, amikor hiába vannak kézzelfogható eredményeink – diploma, előléptetés, elért célok –, belül mégis úgy érezzük, hogy mindez nem valódi teljesítmény, csupán szerencse vagy a körülmények véletlen összjátéka. Sokan attól tartanak, hogy bármelyik pillanatban „lelepleződhetnek”, és kiderülhet róluk, hogy valójában nem értenek ahhoz, amit csinálnak.

Ez a belső bizonytalanság természetesen nemcsak a karrierben, hanem a magánéletben is jelen van. Ha valaki elér egy mérföldkövet, gyakran nem tudja megélni az örömét, mert rögtön azon gondolkodik, vajon más nem teljesít-e jobban, vagy hogy meddig tudja még fenntartani a „látszatot”. A szorongás így nem egy-egy konkrét helyzethez kötődik, hanem állandó háttérzajjá válik. Ez a belső feszültség egyszerre terhel le fizikailag és lelkileg: gyakori a gyomorgörcs, a mellkasi szorítás, a koncentráció romlása. És mindezt súlyosbítja, hogy az érintettek sokszor úgy érzik, mások előtt nem mutathatják meg ezeket a nehézségeket — inkább csendben viselik, miközben belül napról napra jobban eluralkodik rajtuk a nyugtalanság.

Az utóbbi években látványosan megnőtt a mentális jóllét jelentősége. Könyvek, podcastok, tréningek és coachok tucatjai hirdetik, hogy a lelki egészség legalább olyan fontos, mint a fizikai állapot. Szinte minden sarkon találkozhatunk a „Beszélj az érzéseidről!”-üzenettel, és egyre több munkahelyen is megjelennek a különböző pszichológiai támogatási lehetőségei is. Mégis ott bujkál a nagy ellentmondás: miközben a társadalom arra ösztönöz, hogy figyeljünk magunkra, közben változatlanul fenntartja azokat a tényezőket, amelyek újratermelik a szorongást. A digitális zaj nem halkul, a munkahelyi elvárások egyre csak nőnek, a gazdasági bizonytalanság nem csökken. Így hiába beszélünk többet a mentális egészségről, valójában sokszor olyan környezetben próbálunk megerősödni, amely önmagában is folyamatos stresszforrás.

– magyarázta a pszichológus, aki szerint épp ezért érdemes különösen körültekintőnek lenni, amikor szakemberhez fordulunk segítségért.