A Vörös-tenger hatalmas geológiai erőket rejt, amelyek veszélybe sodorhatják az Egyiptom és Szaúd-Arábia partjainál élő közösségeket.
A Vörös-tenger egy tengeri hasadék, ami azt jelenti, hogy szétterül, ahogy az azt határoló két tektonikus lemez fokozatosan eltolódik. Emiatt a régió rendkívül érzékeny a földrengésekre, de most egy tenger alatti földcsuszamlás felfedezése arra utal, hogy más, szökőárat kiváltó erők is szerepet játszanak, amelyek felett eddig átsiklottunk. A Vörös-tenger partvidékének egyes részei mentén bekövetkező lejtőszakadások különösen veszélyesek lehetnek a szorosokban vagy más szűk átjárókban, ahol egy hullám gyorsan, kevés figyelmeztetés nélkül érheti el a partot.
A Tiran-szorosban például a felfedezésről szóló tanulmány szerzői szerint egy 20 méter magas cunami súlyosan veszélyeztetné Egyiptom és Szaúd-Arábia gyorsan urbanizálódó partvidékét. A modellek szerint egy egyiptomi üdülőváros közvetlenül a hullám útjában fekszik. Azt a kutatóutat, amely ezt a tenger alatti földcsuszamlást felfedezte, valójában egy olyan vállalat finanszírozta, amely Szaúd-Arábia partvidékét fejleszti. Kiderült, hogy a kockázatelemzés jó ötlet volt. Annak ellenére, hogy a fél évezreddel ezelőtt történt földcsuszamlás mindössze 30 métert csúszott, percek alatt hatalmas hullámok csapódtak a partra.
Ha valamikor a jövőben a föld még 50 métert csúszik, a modellek szerint az első hatásokat a kissé délnyugatra fekvő egyiptomi üdülőváros, Sharm El Sheikh fogja érezni. Egy perc és harminc másodperc alatt az itt a partra csapódó hullámok akár 21 méter magasra is emelkedhetnek. Ha a szárazföld további 100 métert csúszik, a Sharmot érő hullámok 35 méter magasra nyúlhatnak. Kicsit északabbra, a Mousa-öbölnél a hullámok 45 méteres magasságot is elérhetnek, és kevesebb mint három perc alatt érhetik el a partot. Néhány perccel ezután a szoros túloldalán lévő szaúdi partvidéket is elérnék a hullámok, bár valamivel kisebb hullámokkal. A legrosszabb esetben a kutatók szerint a hullámok elérhetik a 15 méteres magasságot.
Nem meglepő, hogy a történelmi feljegyzésekből valahogy kimaradt az 500 évvel ezelőtti cunamit kiváltó tenger alatti földcsuszamlás. Nemcsak, hogy az eseményt nem jelezte földrengés, de a partvidék, ahol most Sharm fekszik, akkoriban csak alkalmi halászok bázisa volt, ami azt jelenti, hogy valószínűleg kevesen látták volna a hullámokat. Ma a valóság egészen más. Ezért olyan fontosak az ilyen jellegű tengeralattjáró-vizsgálatok; ezek feltárhatják a part menti infrastruktúra sebezhető pontjait, amelyek veszélyeztethetik a közösségeket.
(Forrás: ScienceAlert)
