A szélsőséges éghajlatváltozás egyik szokatlan következménye lehet, hogy 2100-ra akár 5 százalékkal is nőhet a szivárványok gyakorisága a Földön.
Az éghajlatváltozás kevésbé nyilvánvaló hatásait modellező új tanulmány kutatói ezt a növekedést az év azon napjainak számában mérik, amelyeken legalább egy szivárvány észlelésére alkalmasak a körülmények.
Ez is érdekelhet: Elkezdett növekedni a földi napok hossza, de senki nem tudja, miért
A tudósok a tömegek által gyűjtött képek, globális éghajlati adatok és egy számítógépes modell segítségével megállapították, hogy a szárazföldi területek 21-34 százalékán kevesebb ilyen „szivárványos nap" lesz, míg 66-79 százalékán a szivárványok száma növekedni fog a világ felmelegedésével.
Bár a szivárványok számának növekedése nem sok vigaszt jelenthet a széleskörű szárazság és az özönvízszerű áradások mellett, a kutatócsoport azt szeretné, ha az ilyen, kevésbé kézzelfogható változásokat az éghajlatváltozás előrejelzéseiben is figyelembe vennék, hogy rávilágítsanak arra, mennyire megváltozhat a természeti világunk.
Hasonló témában: Vajon tényleg szivárványt fotóztak a Marson?
Fotó: Shutterstock
Az előrejelzéseket a Flickr fotómegosztó oldalon nyilvánosan elérhető szivárványokról készült több tízezer fotó tanulmányozásával készítették. Ha a helyszínt rögzítették, ezeket a képeket a csapadékról, a felhőtakaróról és a Nap szögéről szóló térképekkel vetették össze. Ezután a csapat ezeket a valós adatokat arra használta, hogy betanítson egy olyan modellt, amely megjósolja a globális éghajlat változását az elkövetkező években.
Azt találták, hogy a kisebb népességű, magasabban fekvő és magasabb szélességi fokokon elhelyezkedő területek − mint például a Tibeti-fennsík − fognak a legtöbbet profitálni a szivárványos napok általános növekedéséből.
Ha az elkövetkező években a szivárványok észlelésére legalkalmasabb helyeken szeretnél lenni, a szigetekre kell menned. Különösen a Hawaii-hoz hasonló szigetek lesznek továbbra is a szivárványok lelőhelyei a domborzatuk miatt.
Ez azért van, mert a szigetek domborzata a napi tengeri szellők során megemeli a levegőt, és lokális záporokat hoz létre, amelyeket tiszta égbolt vesz körül, és amelyek beengedik a Napnak, hogy fenséges szivárványokat hozzon létre
− mondja Steven Businger légkörkutató, a Mānoa-i Hawaii Egyetem munkatársa.
A kutatók nem mentek túlságosan mélyre annak megvitatásában, hogy a szivárványok gyakoriságában bekövetkező ilyen változások hogyan befolyásolhatják a hozzáállásunkat vagy a közérzetünket − de beszéltek arról, hogy a szivárványokkal kapcsolatos hosszú közös múltunk van, amelyek világszerte áthatják az emberi kultúrát, és egészen az ókorig nyúlnak vissza.
És érdemes elgondolkodni azon a kapcsolaton, amelyet az olyan jelenségek, mint a szivárványok (valamint a délibábok és a sarki fény) teremtenek az emberiség és a természet között. Az éghajlati válság sikeres kezelésének kihívása részben abban áll, hogy törődjünk eléggé a természeti környezetükkel ahhoz, hogy meg akarjuk védeni.
A sűrűn lakott és feltehetően szmogos területeken, valamint az előrejelzések szerint több száraz napot és kevesebb csapadékot hozó területeken várhatóan kevesebb szivárványt látunk majd − ez kijózanítóan emlékeztet arra, hogy mit veszíthetünk el mindannyian.
Forrás: Science Alert
