A Stilladrops valójában egy közös történet – interjú Bakati Miklóssal és Blahó Ágnessel, a márka alapítóival
Mi történik akkor, amikor egy házaspár nemcsak az életét, hanem a munkáját is megosztja egymással? A közös vállalkozás egyszerre lehet erőforrás és próbatétel: mélyebb bizalmat, intenzívebb együttműködést, ugyanakkor nagyobb érzelmi terhelést is jelent. Van, ahol ez konfliktusokat szül, máshol épp ellenkezőleg – erősebb fókuszt és letisztultabb döntéseket eredményez. A folyékony étrendkiegészítőket forgalmazó Stilladrops alapítói, Bakati Miklós és Blahó Ágnes az utóbbi példát képviselik. A márka mögött nemcsak egy tudatosan felépített koncepció, hanem egy olyan személyes történet is áll, amelyben a szakmai partnerség természetesen épült rá a kapcsolatra. Különböző karakterek, eltérő erősségek – mégis közös értékrend, közös cél és közös tempó.
Hogyan indult a Stilladrops története? Volt egy konkrét pillanat, ami elindította az egészet?
BM: Inkább egy folyamat volt, mint egy klasszikus „aha-pillanat”. Volt egy nagyon személyes egészségügyi élményem, ami után elkezdtem más szemmel nézni az egészségmegőrzést. Akkoriban már vállalkozóként dolgoztam, tanácsadással foglalkoztam, tehát a gondolkodásmódom eleve stratégiai volt. Amikor láttam, hogy bizonyos megoldások valóban működnek, elkezdett foglalkoztatni a kérdés: miért ne lehetne ezt jól, átgondoltan, hosszú távra felépíteni?
Tehát nem hirtelen döntés volt, hanem tudatos építkezés?
BM: Abszolút. Mindig megnézem, hogy minek van értelme piaci, szakmai és emberi szempontból. A Stilladrops sem egy „próbáljuk meg, aztán majd lesz valami” történet. Tudatosan, lépésről lépésre épült fel, rengeteg tanulással, újratervezéssel.
Mikor és hogyan kapcsolódott be Ági a cégbe?
BM: Volt egy pont, amikor éreztem, hogy egyedül ezt már nem lehet jól csinálni. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg sem. Ági eredetileg angoltanár, teljesen más világból jött, de nagyon erős a kommunikációban, a szövegalkotásban, és ami talán a legfontosabb: elképesztően jó érzéke van az emberekhez.
BÁ: Őszintén szólva nem volt egy klasszikus karrierváltási tervem. Egyszerűen belecsöppentem. Először a szövegekbe, a kommunikációba, aztán egyre mélyebben a márkába. És ahogy elkezdtem dolgozni vele, egyre inkább a magaménak éreztem az egészet.
Ez volt az a pont, amikor a Stilladrops igazán „családi vállalkozássá” vált?
BM: Igen. Onnantól kezdve nemcsak egy cég volt, hanem egy közös ügy. Ági nemcsak munkaerőként, hanem partnerként, társként lett jelen, szakmailag és emberileg is.
Hogyan oszlik meg köztetek a munka?
BÁ: Én viszem a kommunikációt: weboldalszövegek, social media, csomagolás, vizuális irányok, tartalmak. De ahogy ebben elmélyül az ember, óhatatlanul a szakmai rész is „ragad”. Ma már teljesen természetes, hogy pontosan tudom, miről beszélünk, nem csak kommunikációs szinten.
BM: Én inkább a stratégiai, fejlesztési, szakmai oldalon vagyok erős. Ági nagyon jól kiegyensúlyoz engem. Én hajlamos vagyok túl optimistán állni emberekhez és helyzetekhez. Ő sokkal hamarabb kiszúrja, ha valami nem stimmel.
Szoktatok vitázni munka közben?
BÁ: Ritkán. Meglepően hamar összecsiszolódtunk.
BM: Talán azért, mert mindketten tudjuk, mi a közös cél. És mert a legnagyobb bizalom a kettőnk között van. A társad az az ember, akiben a leginkább megbízhatsz. Ez a munkában óriási előny.
Mit adott a kapcsolatotoknak a közös munka? Inkább nehezítette vagy erősítette a kapcsolatotokat, hogy együtt dolgoztok?
BÁ: Szerintem erősítette. Olyan, mintha egy közös alkotás lenne. Van benne plusz energia.
BM: Egyetértek. Ritka dolog, hogy az ember a párjával együtt építhet valamit, ami túlmutat rajtuk. Ez felelősség is, de hatalmas ajándék.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznotok, mi a Stilladrops lényege, miben hisz a márka, mit mondanátok?
BM: Konkrét problémákra keresünk valódi, átgondolt megoldásokat – kompromisszumok nélkül. Minden termékünk ezt képviseli, legyen szó gyerekvitaminról vagy vaspótlásról, menopauzás tünetekről vagy immunerősítésről.
BÁ: És mindezt emberi nyelven, hitelesen, félelemkeltés nélkül.
Amikor egy pár együtt dolgozik, gyakori kérdés, hogy van-e még más téma otthon, vagy minden a munkáról szól. Nálatok ez hogy működik?
BÁ: Ez egy nagyon jogos kérdés, mert könnyű lenne belecsúszni abba, hogy minden beszélgetés a cégről szóljon. Nálunk ez szerencsére nincs így. Tudatosan figyelünk arra, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor nem a Stilladrops van a fókuszban.
BM: Persze, előfordul, hogy egy-egy ötlet vagy probléma este is eszünkbe jut, de nem ez tölti ki az egész életünket. Mindkettőnknek fontos, hogy legyen tér feltöltődni.
Mi az, ami igazán feltölt benneteket? Ami segít kiszakadni a napi pörgésből?
BÁ: Nekem nagyon sokat ad az írás, az olvasás, a csend. Szeretek megfigyelni, inspirálódni, akár teljesen hétköznapi helyzetekből is. Ezekből később egyébként sok minden visszaköszön a munkában – de nem tudatosan, inkább ösztönösen. És nagyon szeretjük azt a szokást is, amit megvalósítottunk: hangosan olvasunk fel egymásnak
BM: Nálam a mozgás ilyen. Sport, természet, fizikailag elfáradni. Az segít rendbe tenni a gondolatokat. És fontos az is, hogy vannak közös programjaink, amiknek semmi köze a munkához. Például minden reggel, miután a gyerekeket elindítottuk iskolába, és persze mi is elfogyasztottuk a napi vitaminkoktélunkat, törekszünk arra, hogy egy kiadós sétát tegyünk a természetben. Ilyenkor akár 9-10 kilométert is gyalogolunk, és utána felfrissülten vágunk neki a napnak.
Tudatos döntés ez, hogy elválasszátok a munkát és a magánéletet, vagy inkább természetesen alakult így?
BM: Inkább természetesen, de idővel tudatossá vált. Rájöttünk, hogy ha hosszú távon jól akarjuk csinálni – a kapcsolatot és a vállalkozást is –, akkor szükség van erre az egyensúlyra.
BÁ: Igen, mert a közös munka akkor tud inspiráló lenni, ha közben emberként is megmaradunk egymás számára, nem csak „üzlettársként”.
Olvasd el ezt is!