Zene a nyelvnek – interjú Isabelle Bui-val, a Krug borászával
A világ egyik legnagyobb presztízsű champagne-háza, amely kizárólag csúcstételeket készít, hírnevét kézműves precizitásával, a részletek iránti érzékenységével, időtállónak bizonyuló egyedi stílusával és azzal a képességével alapozta meg, hogy cseppfolyósítani tudja az eleganciát, és megszólaltatja az ízeket. Isabelle Bui, a Krug borásza budapesti látogatásán mesélt a közel kétszáz éves álomról, amelyben ma is tiszta szível lehet hinni.
A ház alapítója, Joseph Krug abban hitt, hogy minden egyes champagne-nak a legmagas szintű minőséget kell képviselnie – kompromisszumok nélkül. Ez nagyon szép örökség, még akkor is, ha eleget tenni neki ma sem lehet egyszerűbb, mint 182 évvel ezelőtt volt. A személyes munkádban mi inspirál leginkább a Krug történetéből?
Isabelle Bui A kezdete. A házat 1843-ban alapította, és felemelő azt látni, hogy minden egyes döntés, amit ma meghozunk, és minden, amit ma teszünk, Joseph Krug álmait követi. Egy hentes fiaként született Mainzban, majd miután Champagne-ba költözött, a Jacquesson-háznak kezdett dolgozni könyvelőként. Egy idő után már nemcsak a számokkal foglalkozott, hanem magukkal a champagne-okkal is, és ekkor figyelte meg, hogy a minőségükben eltérés mutatkozik. Számára ez nem volt elfogadható, ezért amikor létrehozta a saját champagne-házát, megfogadta, hogy kizárólag olyan tételeket készít, amelyekkel maximálisan elégedett lehet. Nem tudom, manapság lehet-e még ilyen bátor elhatározással nekivágni a jövőnek, mindenesetre Joseph alapgondolata ma is ott van csapatunk minden tagjának fejében. Amikor pedig Olivier Kruggal, a ház hatodik generációs igazgatójával beszélgetünk, újra és újra bizonyosságot nyer, hogy miért is végezzük ezt a munkát. Tovább kell vinnünk az álmot.
Minden történelmi márka számára a jelen nagy kihívásai közé tartozik, hogy adaptálódjon az Y és a Z generáció igényeihez. Miként lehet megtalálni a kulcsot hozzájuk, hogy ez az álom számukra is vonzó legyen?
Isabelle Magam is ezekhez a generációkhoz tartozom, ezért első kézből, a gyakorlati, nem pedig az elméleti oldalról megközelítve tudok válaszolni erre a kérdésre. Vásárlóként vagy fogyasztóként az különböztet meg minket a többi generációtól, hogy mi érzékenyebbek vagyunk: hiába közismert és nagy presztízsű egy márka, számunkra ez nem elég, tudnunk kell, mi az, amit a kezünkbe veszünk, magunkra öltünk, megeszünk vagy megiszunk. Volt idő, amikor csupán a márkanév miatt megvettek egy terméket, ma viszont mi, fiatalok már másként működünk. Nem azért választunk egy champagne-t, mert az a neve, hogy Krug, hanem mert tudható róla, hogy a ház rendkívüli módon figyel a minőségre, mert emberközpontú vállalat, mert továbbra is értékként tekint a kézművességre, vagy mert sokat fejleszt például a gasztronómia területén. Számunkra nem csupán vásárlásról van szó, hanem felelősségteljes, értelmes cselekedetről. A kulcs, hogy a márkák ezt megértsék, és ennek megfelelően tudjanak kommunikálni a vásárlókkal.
Az értők szerint a champagne nagyon közel áll a művészethez – ezért is kollaborál szinte minden jelentős ház művészekkel. Ám míg mások festőkkel, szobrászokkal, fotográfusokkal és egyéb vizuális alkotókkal hoznak létre közös projekteket, addig a Krug zenészeket bíz meg, hogy komponáljanak műveket az egyes tételeikhez. Amellett, hogy ez igazán eredeti ötlet, egy zenemű valóban képes hozzáadni a kóstolás élményéhez? Vagy a hang és íz közötti párhuzam inkább metaforikus?
Isabelle Léteznek kutatások, amelyek eredményei azt mutatják, hogy a különböző érzékelések – így például az ízlelés és a hallás – hatással vannak egymásra. Egyes emberek nagyon érzékeny befogadók, ezért a kóstolás közben hallott zene befolyásolhatja számukra az ízélményt. Rendszeresen működünk együtt kortárs zenészekkel szerte a nagyvilágból – elhívjuk őket a birtokra, ahol megkóstolják, megismerik a champagne-okat, majd zenévé transzformálják a benyomásaikat. Legutóbb Max Richterrel dolgoztunk együtt (Max Richter német származású brit zeneszerző, zongoraművész és producer, aki kortárs klasszikus stílusban komponál zeneműveket. Eddigi nyolc szólóalbuma mellett alkotásait hallhattuk a világ különböző színművészeti, opera- és balettszínpadain, illetve olyan filmekben, mint a Viharsziget, a Mű szerző nélkül vagy az Ad Astra – a szerk.): a Krug Clos d’Ambonnay 2008, a Krug 2008 és a Krug Grande Cuvée 164ème Édition ízjegyei három zeneművet ihlettek, amelyek a Clarity, az Ensemble, és a Sinfonia címet viselik. A champagne-ok és a hozzájuk komponált zene együttes befogadása nagyon érdekes élmény, érdemes felfedezni ezt a kettős hatást. A Krug esetén azonban az íz és hang közti párhuzam természetesen metaforikusan is értelmezhető.
A metaforák valójában elmés magyarázatok. Hogyan lehet zenei példákkal bemutatni a Krug repertoárját?
Isabelle A Krug Grand Cuvée a ház védjegye, nagyzenekari mű. Minden egyes évben az elsődleges célunk, hogy Joseph Krug álmának megfelelően elkészítsük a lehető legkiválóbb cuvée-t, függetlenül attól, hogy az adott évben mennyire volt kegyes az időjárás Champagne-hoz. Jelenleg a 173. kiadásnál tartunk, ami azt jelenti, hogy a legfrissebb bor 2017-es benne – emellett azonban tartalmaz még kilenc további évjáratot, és több mint 120 különálló alapbor alkotja. Aztán ott van a Krug Rosé, amely egy kamarazenakar játékához hasonlítható: kifejező, ugyanakkor elegáns. Az évjáratos tételek olyan szonáták, amelyek egy adott év történetét mesélik el. Ezen a téren meglehetősen különbözünk más házaktól: mi nem pozicionáljuk őket magasabbra, mint a Grand Cuvée-t – nálunk nincs minőségi hierarchia, mindegyik champagne-unk a legmagasabb szintet képviseli. Csupán annyiban különbözik a Grand Cuvée-től, hogy ritkább, hiszen az adott évre korlátozódik, és csak olyan évben készül, amelynek történetét érdemesnek tartjuk elmesélni – ez átlagosan négy-öt évente történik meg, így a legfiatalabb vintage-ünk a 2011-es. A Clos du Mesnil és a Clos d'Ambonnay pedig szólista előadások, ugyanis egyetlen fajta, a chardonnay, illetve a pinot noir szépségét mutatják be.
A műalkotásokhoz hasonlóan egy champagne nem csupán az érzékszerveinkre hat, hanem érzelmeket és gondolatokat is képes kiváltani belőlünk. Emlékszel olyan pillanatra, amikor egy kóstolás különösen erősen hatott rád?
Isabelle Sok ilyen volt, de ami elsőként eszembe jut, körülbelül két vagy három évvel ezelőtt történt. A pincében van egy lezárt gyűjteményünk, ahol az összes évjáratot őrizzük – ez tulajdonképpen a ház kincstára. Bizonyos időközönként ellenőriznünk kell a palackokat, hogy minden rendben van-e velük, hiszen nagyon nagy értéket képviselnek, és némelyikből csupán néhány darab van. Emlékszem, pénteki nap volt, és a kollégámmal lementünk egy ellenőrző körre, amikor észrevettük, hogy egy 1947-es magnum szivárog. Ilyesmi nagyon ritkán fordul elő, és sajnos ilyenkor nincs mit tenni, fel kell bontanunk a palackot, különben tönkremegy. Felhívtuk a pincemestert, Julie Cavilt, és gyorsan megszerveztünk egy kóstolót a bizottságnak. Csodálatos pillanat volt, amikor megkóstoltuk, mert maga a champagne is csodálatos volt. Az íze az erdőre emlékeztetett, gomba és pirított dió dominált benne. Rendkívül komplex volt, érezni lehetett rajta az idő lenyomatát, ugyanakkor lenyűgözött a frissessége. Papíron ez egy egyszerű péntek volt, a champagne azonban felejthetetlenné tette.
Ez a champagne egyik páratlan tulajdonsága: egy átlagos pénteket is felejthetetlenné tud tenni. Manapság, amikor egyre nehezebb különbséget tenni hiteles információ és dezinformáció között, gyakran hallani olyan véleményeket, amelyek minden alkoholfajtát és -fogyasztási módot összemosnak. Bár ezeket a kijelentéseket tudományos szempontból is cáfolni lehet, hosszabb távon negatívan hathatnak a bor- és pezsgőkultúrára. Te mit tartasz a pezsgő valódi értékének, ami miatt érdemes megóvni?
Isabelle Champagne régióban születtem, ezért nekem speciális a kapcsolatom velük: hozzátartoznak az életemhez. Ettől függetlenül is azt gondolom azonban, hogy a champagne a vidám pillanatok része. Bármelyik szegletében legyünk is a világnak, ha valamit szeretnénk megünnepelni, az első dolog, ami eszünkbe jut, hogy pezsgőt bontsunk. Számomra ez a tulajdonsága, az örömmel való kapcsolata a leglényegesebb. Ahol champagne van, ott öröm is van. (x)