Furcsa dologra képes a Naprendszer legnagyobb holdja

A világegyetem számunkra ismert részének csupán kb. 5%-a áll hagyományos anyagból. A fennmaradó rész túlnyomó többségét a sötét energia (kb. 68%) és a sötét anyag (kb. 27%) teszi ki. Utóbbi nem bocsát ki fényt, és csak a gravitáción keresztül hat a látható anyagra, így közvetlenül nem tudjuk megfigyelni – kizárólag a hatását látjuk, például galaxisok mozgásán keresztül.

A kutatók számos elméletet dolgoztak már ki arra, hogy miből állhat a sötét anyag – egyesek ideák szerint számunkra ismeretlen részecskék alkotják, más elméletek pedig olyan nagytömegű objektumokat feltételeznek, mint a fekete lyukak vagy más égitestek. Ez utóbbi kategóriát nevezzük makroszkopikus sötét anyagnak – vagyis olyan nagy, nehéz dolgoknak, melyek nagyon ritkán fordulnak elő, ezért eddig elkerülték a figyelmünket. Az ilyen objektumokat csak óriási, hosszú ideig megfigyelhető detektorokkal lehetne észlelni – például egy hold vagy bolygó felszínén megjelenő nyom alapján.

Az új tanulmány szerzője, William DeRocco, a Marylandi Egyetem kutatója szerint a Ganymedes lehet az ideális célpont az ilyen sötétanyag-ütközések keresésére. Ez a hold nemcsak nagyobb, mint a Merkúr, de a felszíne több milliárd éve alig változott, így megőrizhette azokat a jeleket, amelyeket ilyen ritka események hagyhattak rajta.

Ráadásul a Ganymedes többrétegű belső szerkezettel rendelkezik, így ha egy sötétanyag-részecske vagy objektum becsapódik, akkor mélyen fekvő anyagokat hozhat a felszínre, amit egy hagyományos meteor nem tenne meg. Ez a különbség segíthet felismerni, hogy valami szokatlan történt – írja az IFLScience.

A következő években két űrszonda is úton lesz a Jupiter irányába: az ESA Juice nevű űreszköz, valamint a NASA Europa Clipper – ezek nagy felbontású műszerekkel rendelkeznek, és képesek lehetnek olyan különös felszíni nyomokat észlelni, amelyek akár sötétanyag-becsapódására is utalhatnak.

DeRocco konkrét megfigyelési szempontokat is kiemelt: szerinte kifejezetten érdekes célpontok lehetnek például azok a kisebb kráterek, amelyek meglepően sok olvadt anyagot tartalmaznak, vagy szokatlan összetételűek a környezetükhöz képest. Az ilyen alakzatokat nehéz lenne hagyományos meteoritbecsapódással magyarázni, így elképzelhető, hogy valami más, például makroszkopikus sötét anyag okozta őket.

Bár a kutatás még nem része egyik űrszonda hivatalos küldetésének sem, a Juice és az Europa Clipper műszereinek segítségével a tudósok utólag elemezhetik a begyűjtött adatokat, így akár egy új kutatási irány is elindulhat.