Ennek a készségnek a hiánya okozhatta a neandervölgyiek kihalását

A kutatók egyetértenek abban, hogy az emberi nyelv egyik kulcsjellemzője az ergodicitás, vagyis az a képesség, hogy számtalan dialektust és nyelvváltozatot hozunk létre. Ezek a változatok, bár tükrözik a csoportok közötti kulturális különbségeket, mégis mindenki számára megtanulhatók. Továbbá ez teszi lehetővé, hogy az emberi társadalmak egyszerre őrizzék meg kulturális identitásukat, de tudjanak is kommunikálni egymással. Egy, a témában készült új tanulmány középpontjában ez, illetve a polifília áll – utóbbi kifejezés a szokások és kulturális jegyek sokszínűsödését jelenti. Ez hozza létre a „mi” és „ők” érzését, ami megkülönbözteti a csoport tagjait a kívülállóktól.

Ezt az elképzelést erősítik a biológiai eltérések is. A modern ember és a neandervölgyi agy prefrontális kérge más szerkezetű volt, ami arra utal, hogy a sapiens kreatívabb gondolkodásra és kulturális újításra volt képes. Ez adhatta meg azt az előnyt, amelynek hiányában a neandervölgyiek fokozatosan háttérbe szorultak, idézi a kutatást az IFLScience.

A tanulmány szerint tehát elképzelhető, hogy a neandervölgyiek nem tudták tökéletesen elsajátítani sem a Homo sapiens nyelvét. Emiatt mindig idegenként tekinthettek rájuk, még akkor is, ha egy közösségbe kerültek. Ez a folyamatos „másiknak” tekintés pedig akadályozhatta a teljes beilleszkedést, hosszabb távon pedig hozzájárulhatott a kevert utódok hátrányos helyzetéhez, és végső soron a neandervölgyiek eltűnéséhez.