Egy nukleáris robbanófej egy szempillantás alatt több száz kilotonna TNT pusztító erejét szabadítja fel. Egy új tanulmány szerint azonban akár három kilométerrel arrébb is túlélhetjük − ha megtaláljuk a megfelelő óvóhelyet.
Dimitrisz Drikakisz, a ciprusi Nicosiai Egyetem áramlástani kutatója vezette kutatás célja rávilágítani a nukleáris eszkaláció folyamatos kockázataira, és megvizsgálni, hogyan lehet esélyünk a túlélésre, ha bekövetkezik az elképzelhetetlen. Kevés ismeretünk van arról, hogy egy nukleáris robbanás milyen hatással lenne azokra, akik az epicentrumtól néhány kilométerre, a „mérsékelt károsodási zónában" tartózkodnak. A tanulmányt a Physics of Fluids folyóiratban publikálták.
Ez is érdekelhet: Egy nukleáris háború során is biztonságban lenne két ország
Kutatása éppen akkor kezdődött, amikor az Atomtudósok Bulletinje bejelentette, hogy az Oroszország ukrajnai invázióját követő növekvő nukleáris feszültségre hivatkozva 90 másodperccel előbbre állította a végítélet óráját az apokaliptikus éjfélig.
Azért fejlesztették ki a metaforikus órát, hogy a globális, ember okozta problémák − köztük az éghajlatváltozás − által jelentett kockázatra felhívják a figyelmet.
Manapság az ilyen jellegű kutatásokban számítógépes szimulációkat alkalmaznak. Drikakis és társa, Ioannis Kokkinakis egy 750 kilotonnás robbanófej robbanási hatásait szimulálták, amelyet egy interkontinentális ballisztikus rakéta juttatna célba, és amely körülbelül 3 kilométerrel egy nagyváros felett robbanna fel. Megvizsgálták, hogyan terjednének a szuperszonikus lökéshullámok egy háromszobás betonszerkezeten keresztül, és feltételezték, hogy a beton elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a robbanáshullámból eredő 3-5 font/négyzetcentiméteres nyomásnak.
Fotó: Shutterstock
Kutatásuk azt mutatja, hogy ha egy városban felrobbanna egy atombomba, a környező területeken néhány ember túlélné.
A kezdeti robbanás után körülbelül 5-10 másodpercük lenne arra, hogy biztonságba helyezzék magukat. Ha történetesen egy vastag, kevés nyílással rendelkező betonszerkezetben tartózkodnak, például egy bankban vagy metró aluljáróban, akkor talán túlélnék, ha a helyiség sarkába menekülnek.
Ez azért fontos, mert a kezdeti tűzgömböt követő robbanás szele veszélyesebb és halálosabb, mint maga a robbanás. Ezek a szelek a lökéshullám mögött kifelé nyomulnak, és akit a széllökés ereje ér, nagy sebességgel a falnak csapódhat − ha valaki ajtó vagy ablak közelében vagy folyosón tartózkodik, az különösen veszélyes.
Ha tovább olvasnál: Mekkora esély van egy nukleáris háború kirobbanására?
Dalnoki-Veress Ferenc, a monterey-i Middlebury Nemzetközi Tanulmányok Intézetének tudósa és atomfizikusa rámutat, hogy ha több épület is van az építmény és a beérkező robbanáshullám között, akkor az árnyékoló hatás csökkentheti a légsebességet és a fellépő erőket. Az alagsorban lévők is elkerülhetik a legrosszabb következményeket.
Ám a robbanáshullám csak egy része a történetnek: a nukleáris fegyverek ionizáló sugárzást és hőt, majd radioaktív csapadékot is kibocsátanak.
A bőrön keresztül vagy belélegezve történő sugárterhelésnek számos egészségügyi hatása lehet, többek között bőrégés, szervi károsodás és rák. A sugárterhelés hatósugara több tíz kilométerre is kiterjedhet az epicentrumtól, így a robbanást túlélő embereket később elpusztíthatja.
Az Amerikai Tudósok Szövetsége által készített leltár szerint a világ arzenálja jelenleg összesen mintegy 12 700 robbanófejet számlál. Ez kevesebb, mint a hidegháború vége felé elért 70 ezres csúcsértékük, köszönhetően a fegyverzetcsökkentési szerződéseknek. De néhány ilyen paktumot azóta felbontottak, és a veszély sosem szűnik meg, amint azt a végítélet órájának metaforája is mutatja.
Forrás: Wired
