A növényszerű tengeri élőlények olyan molekulát tartalmaznak, amely javítja a memóriát, a tanulást, sőt még a haj minőségét is - derül ki egy új, egereken végzett tanulmányból.
A tengeri tüskék tele vannak egy olyan különleges tápanyaggal, amely javíthatja az öregedéssel összefüggő kognitív hanyatlást, sőt, egy új tanulmány szerint a haj egészségét is. A tengeri tintahalak olyan gumiszerű pacák, amelyek az óceán fenekén lévő sziklákhoz rögzülnek. Ettől növényszerűnek tűnnek, de valójában viszonylag fejlett állatok. Bár lenyűgöző, hogy képesek vizet spriccelni, a friss tanulmány vezető szerzőjét jobban érdekelte ezeknek az ízletes élőlényeknek a táplálkozási haszna. A tengeri tüskék szokatlanul nagy mennyiségben tartalmaznak plazmalogént, egy olyan létfontosságú molekulát, amelyet több mint fél évszázadon át nagyrészt figyelmen kívül hagytak. A plazmalogének mindenhol ott vannak, tehát valószínűleg fontosak.
Az eredetileg 1927-ben felfedezett plazmalogének nem voltak lenyűgözőek, és kevés figyelmet kaptak a tudósok egy kis szűk körén kívül. A következő 60 évben ezek a tudósok lassan jellemezték a molekulát. Felfedezték, hogy a plazmalogének a foszfolipidek egy típusa, olyan molekuláké, amelyek sejtmembránokat alkotva csoportosulnak. Bár a molekulák nem mutattak semmilyen figyelemre méltó funkcionalitást, volt egy érdekes dolog velük kapcsolatban: mindenhol ott voltak. A tudósok szinte minden emberi szövetben találtak plazmalogéneket, különösen nagy mennyiségben a test néhány legfontosabb részében: az agyban, a szívben és az immunsejtekben. Ez felkeltette más tudósok figyelmét. Mivel a plazmalogéneket az agyban is megtalálták, a neurológusok azon kezdtek el gondolkodni, hogy vajon a mindenütt jelen lévő foszfolipidnek van-e szerepe az idegrendszeri betegségekben.
1995-ben egy neurológusokból álló csoport megállapította, hogy az Alzheimer-kóros betegek agyában jelentős hiány mutatkozott a plazmalogénekben. A következő 25 évben a tudósok megállapították, hogy a plazmalogének csökkent szintje összefüggésbe hozható az öregedéssel és számos neurodegeneratív betegséggel, köztük a Parkinson-kórral, a Niemann-Pick C-típusú betegséggel, a szklerózis multiplexszel és a Zellweger-szindrómával. Annak megállapítására, hogy a plazmalogének fogyasztása javítja-e az életkorral összefüggő memóriacsökkenést, a tudósok idős egereket (ami körülbelül 56 emberi évnek felel meg) etettek két hónapon keresztül plazmalogénekkel. A kutatók összehasonlították ezeket a plazmalogénekkel táplált idős egereket (PI-egerek) a plazmalogéneket nem tartalmazó idős egerekkel és a fiatal egerekkel (amelyek körülbelül 20 emberi évnek felelnek meg).
Az egerek tanulását és memóriáját a Morris-vízlabirintus (egy vízzel teli medence, amely egy rejtett platformot tartalmaz) segítségével vizsgálták. Az egerek általában nem szeretnek úszni. Öt nap medencében való gyakorlás után a fiatalabb egerek megtanulták, hol van a platform, és egyenesen odaúsztak. Az idősebb egereknek azonban több időbe telt megtalálni a platformot, ami az idős egerek kognitív hanyatlására utal. Az idős kontrollcsoporttal összehasonlítva a Pl-táplált egerek lényegesen gyorsabban találták meg a platformot, és jól is néztek ki közben: A Pl-rel etetett egerek szőre sűrű és fényes lett, míg a koros kontroll egerek szőre őszült és elvékonyodott.
Ez arra utal, hogy a plazmalogénben gazdag étrend fogyasztása javította az egerek korral járó memóriacsökkenését és a haj egészségét. A kutatócsapat szerette volna megtudni, hogy a plazmalogének hogyan javítják a kognitív funkciókat, mivel ez új stratégiákat tárhat fel az életkorral összefüggő hanyatlás elleni küzdelemre. Korábbi kutatók megállapították, hogy a plazmalogének elősegítik a membránok közötti fúziót, ami fontos folyamat az idegsejtek közötti új kapcsolatok létrehozásában. Az öregedés során az ilyen kapcsolatok, az úgynevezett szinapszisok létrehozására való képességünk csökken, és ezzel együtt a kognitív teljesítményünk is csökken.
Annak megállapítására, hogy a plazmalogénben gazdag étrend befolyásolja-e a szinaptikus struktúrákat, a kutatók elemezték az egerek hippokampuszát, amely a tanulásért és a memóriáért felelős agyi régió. A fiatal kontroll és az idős Pls-táplált egerek hippokampuszában egyaránt jóval több szinapszist találtak, mint az idős kontroll egerekben, ami arra utal, hogy a plazmalogén fokozhatja a szinaptikus plaszticitást a hippokampusz rendszerében. A szinaptikus plaszticitás változásainak további igazolására a tudósok megvizsgálták a szinaptikus plaszticitással kapcsolatos fehérje, a szinaptofizin expresszióját. A szinaptofizin expressziója jelentősen megnövekedett az idős Pls-táplált egereknél az idős kontrollokéhoz képest.
(Forrás: BigThink)