Nemrégiben megjelent tanulmányukban kutatók megállapították, hogy nagyobb tudatosságra és több megértésre van szükség azzal kapcsolatban, hogy a zaj hogyan károsítja a háziállatokat, a mezőgazdasági és haszonállatokat, a munkaállatokat és az állatkerti állatokat.
A kutatások általában decibelben (dB) mérik, hogy egy zaj milyen hangos. A decibelek könnyen mérhetők kézi eszközzel, és az emberi egészségre vonatkozó irányelvek alapját képezik. De a zajforrás típusa, a frekvencia (hangmagasság), a hangsebesség és az időtartam is befolyásolhatja, hogy a hallgató hogyan érzékeli a zajt.Az emberszabású majmok hallási képességei hasonlóak az emberéhez, de az állatvilág többi tagja nagyon különbözőképpen érzékeli a zajt. A hallás a denevérek és delfinek nagyon magas frekvenciájú ultrahangjától (>20 000 Hz) a denevérek és delfinek echolokációjától az elefántok nagyon alacsony frekvenciájú infrahangjáig (<20 Hz) terjed. Az emberek hallási tartománya éppen az ultrahang és az infrahang között helyezkedik el. Egyes gerinctelen állatok, például a vadászpókok apró lábszőrzeteikkel érzékelik a hangot a rezgésekből.
Nehéz megmondani, hogy egy állat mennyire érzékeny a zajra, de a legfontosabb az, hogy a környezetükben lévő zaj a hallótávolságukon belül van-e, nem pedig az, hogy az állat magas vagy alacsony frekvenciájú. A kutatások hiánya miatt nem tudunk olyan sokat arról, hogy a zaj pontosan hogyan hat az állatokra, de eddig ezt tudtuk meg. A hangos zaj tartósan károsíthatja a laboratóriumi rágcsálók hallását. Feltételezhetjük, hogy ez az expozíció fájdalmas, mivel a hangos zajnak kitett patkányok másképp viselkednek fájdalomcsillapítóval és anélkül. A laboratóriumi rágcsálókon végzett vizsgálatok eredményei általánosíthatók más emlősökre, de a különböző állatok hallási képességei között ismertek a különbségek. A vadon élő állatok krónikus stressztől, termékenységi problémáktól szenvednek, és a zaj hatására megváltoztatják vándorlási útvonalukat.
A bezárt állatok gyakran vannak kitéve magas szintű emberi eredetű zajnak, amely elől nem tudnak menekülni. A kutatások szerint a zaj fájdalmat, félelmet és kognitív problémákat okoz a bezárt állatoknak. Például a halaknál a szélsőséges zaj okozta rezgések károsíthatják az úszóhólyagot, ami viszont hatással van a hallásukra és a felhajtóerejükre. A fájdalom és a félelem a rossz jólét erős mutatói. A nem hallható zaj (rezgés) az állatok belső testrészeinek fizikai megrázkódtatásával is árthat az állatoknak. A haszonállatok a szállítás során nagyfokú vibrációnak vannak kitéve. Az Anglia Ruskin Egyetemen működő kutatócsoport azt vizsgálja, hogy az építési munkákból származó rezgések hatással vannak-e az állatkerti főemlősökre.
Egyetlen zajos esemény, például egy helyi zenei fesztivál vagy szélsőséges időjárás hosszú távú félelmet válthat ki az állatokban. A zaj és a félelem közötti kapcsolatot jól tanulmányozták kutyáknál, zivatarokról készült felvételek segítségével. Ezt a fajta zajérzékenységet, amely a kedvtelésből tartott kutyák akár 50 százalékát is érinti, váratlan zajok váltják ki. Az állatokat arra készteti, hogy elbújjanak vagy emberi kényelmet keressenek. A járműzajnak, sőt zenének kitett tenyésztett tyúkok is megfagynak félelmükben. A főemlősök, a madarak és a békák rövid távon hangosabb hangadással tudnak alkalmazkodni a zajos környezethez, hasonlóan ahhoz, mint amikor hangos partikon felemeljük a hangunkat. Nem vizsgálták azonban annak hosszú távú következményeit, hogy az állatoknak meg kell változtatniuk kommunikációs módszereiket.
A hangos zajnak való hosszú távú kitettség csökkenti a tanulási és emlékezeti képességet a laboratóriumi egereknél. A megismerés és a szorongás közötti kapcsolat az embereknél összetett, de általánosságban elmondható, hogy a magas szintű szorongás csökkenti a kihívást jelentő feladatok elvégzésére való képességünket. Ez más emlősöknél is hasonló lehet, de nincs elég kutatás ahhoz, hogy biztosat tudjunk mondani. Az állatkerti zajok tanulmányozása nehéz, mert nehéz ellenőrizni más tényezőket, például az időjárást és a látogatók jelenlétét. Ha háziállatát a zaj stresszelte, számos kezelés áll rendelkezésre a megnyugtatására vagy a figyelemelterelésre, beleértve a szintetikus feromonokat és a gazdagító játékokat. A megelőzés azonban jobb, mint a gyógyítás.
Ha zárt helyen tartott állatokat gondozol, fordíts nagy figyelmet a zajjal járó emberi tevékenységekre (például takarítás, kertészkedés), és arra, hogy a környezet hogyan verheti vissza a hanghullámokat. A hanghullámok blokkolódhatnak és visszaverődhetnek az olyan anyagokról, mint a beton, a fém és az üveg, ami tovább rontja a zajt. A zajos események, például zivatarok és tűzijátékok idején úgy védheted meg háziállataidat, ha extra teret biztosítasz a zaj elől való meneküléshez. Egyes puha bútorok, például párnák vagy takarók a dolgozószobában segítenek elnyelni a hangokat. Egy halom takaró, amely alá bebújhat, még odú nélkül is segít elzárni a zajt. Jobb szabályozásra van szükség az állatok építési munkálatoktól és zajos rendezvényektől való védelme érdekében. Az állatoknak nincs beleszólásuk abba, hogy milyen építkezések vagy zenei koncertek valósuljanak meg, de elszenvedhetik a következményeket.
(Forrás: ScienceAlert)
