A világ legrégebbi méze? 2500 éves kincs rejtőzött egy ókori edényben Pompeji mellett

Az egyik edényt még 1954-ben találták meg egy Kr. e. 520 körüli görög sírszentélyben, Paestumban – ez nagyjából 70 kilométerre van Pompejitől délre. A szent helyen akkor összesen nyolc edényt fedeztek fel, amelyek alján és falain egy ragadós, sötét színű anyag volt. A kutatók azóta próbálták kideríteni, mi is lehetett ez pontosan.

A méz már a korai vizsgálatok idején is gyanús volt, de az 1950-es és az 1980-as évek között végzett elemzések még nem tudtak egyértelmű választ adni a jelenségre. Az akkori, jóval kezdetlegesebb módszerek alapján három különálló kutatócsoport is arra jutott, hogy az edényekben valószínűleg állati vagy növényi zsiradék volt, amit pollen- és rovarmaradványok szennyezhettek be. A fordulatot azonban a modern technológia hozta meg.

Luciana Carvalho, az Oxfordi Egyetem kutatója és csapata először infravörös fényvisszaverődéssel kezdte el vizsgálni az anyagot – ez alapján eleinte arra gyanakodtak, hogy a maradvány elbomlott méhviasz lehet, mert kívülről és kémiailag is hasonlított a mai méhviaszhoz – ráadásul erősen savas volt.

Ezután olyan fejlett elemzési módszereket vetettek be, amelyek lehetővé teszik az anyag kémiai összetételének részletes vizsgálatát. Az eljárás után már egyértelműen kimutatták a glükóz és a fruktóz jelenlétét, amelyek a méz fő cukortípusai. Carvalho szerint:

A vizsgálatok során a szakértők további nyomokat is találtak: Elisabete Pires – szintén az Oxfordi Egyetem munkatársa – olyan fehérjéket mutatott ki, amelyeket egyedül a háziméhek választanak ki: ezek az úgynevezett méhpempő-fehérjék. Emellett olyan fehérjetöredékeket is azonosított, amelyek leginkább egy trópusi méhtetűhöz (Tropilaelaps mercedesae) hasonlítottak – ez a parazita az ázsiai méhkaptárakból származik, és méhlárvákon élősködik. Pires szerint elképzelhető, hogy az ókori görög világban – ahová Paestum is tartozott – a méheket már akkoriban is hasonló paraziták támadták, mint amilyeneket ma is ismerünk. Carvalho szerint az edényeket egykor parafadugóval zárták le, de ez az anyag idővel lebomlott – így a levegőn túl számos baktérium jutott a tárgyak belsejébe.

A kutatók szerint a felfedezés nem csupán tudományos érdekesség: az ókori vallási szokásokat is segít jobban megérteni – számol be róla a NewScientist. A vizsgálatoknak köszönhetően egyrészt megtudtuk, hogy valóban mézet áldoztak a Paestumban található szentélyben, másrészt ahhoz is közelebb jutottunk, hogy megismerjük, hogyan tisztelték isteneiket az akkor élő emberek – és mit gondoltak a túlvilágról.