Ha sokáig nézed az űr sötétjét, hamar rájössz, hogy az Univerzum sokkal furcsább és csodálatosabb, mint amiről az emberi elme álmodni tud.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) által nemrégiben közzétett kép bepillantást enged a kozmikus léptékekbe: egy 7 fényév hosszúságú sötét ködöt mutat, amely úgy néz ki, mint egy világítótorony, amely az űr hideg, fekete üressége felett őrködik. Olyan, mint egy óriás, amely bolygókat keres, hogy bekebelezze őket. Pedig ez a köd távol áll a világok elpusztítójától: valami sokkal termékenyebbet képvisel.
Ha tovább olvasnál: Megdöbbentően részletes képet készített a Tarantula-ködről a James Webb-űrteleszkóp
A kép az ESO Nagyon Nagy Teleszkópjáról (Very Large Telescope – VLT) származik, és az obszervatórium 60. évfordulója alkalmából készült. A Kúp-ködöt látjuk rajta, amely a 2500 fényévre lévő NGC 2264 nevű nagyobb komplexum része a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben. Nem pont úgy néz ki, mint a ködök általában: nem ragyog, és pompázik különféle színekben.
Ez a köd sötét, vastag porral borított, csak az emberi szem számára láthatatlan hullámhosszúságú fény, például az infravörös hatolhat át rajta.
Az ilyen típusú átláthatatlan ködöket molekuláris felhőknek nevezik, és ezekben születnek a csillagbébik is. A por hatékonyan bocsátja ki az infravörös fényt, amely elviszi a hőenergiát, ezáltal a felhő lehűlését okozza. A hő által biztosított külső nyomás nélkül a gravitáció túlterheli a por- és gázcsomókat, és összenyomja őket – így keletkeznek a csillagok magjai. Forogva még több tömeget vonzanak be a környező felhőből, biztosítva a növekvő protocsillag számára a magjában a fúzió beindításához szükséges nyomást.
Ez is érdekelhet: A James Webb nem tud hibázni: újabb lenyűgöző fotót lőtt az űrteleszkóp
Egy bizonyos tömeg elérésekor a csillag mágneses mezővonalai által felgyorsított plazmasugarak és a csillag ultraibolya fénye által generált erős sugárzási nyomás kitörnek a csillag pólusaiból. Mindkettő hozzájárul a csillagszélhez, amely anyagot lök el a csillagról. Ez adja a Kúp-köd ikonikus alakját. A kékesen és forrón égő bébicsillagok életüknek abban a szakaszában vannak, amikor a visszacsatolásuk szétrobbantja a poros ködöt. Hasonló folyamatok vájták ki a híres Teremtés oszlopai struktúrákat a Sas-ködben.
Mivel az infravörös fény képes áthatolni ezeken a sűrű felhőkön, az Univerzumot infravörös fényben is látó műszerek − például a James Webb Űrteleszkóp − felbecsülhetetlen értéket képviselnek az ott zajló csillagkeletkezési folyamatok részleteinek feltárásában.
A látható fényben készült felvételek, mint például a VLT-é, azonban olyan részleteket mutatnak meg, melyek más hullámhosszakon eltűnnek. Szükségünk van a teljes spektrum tanulmányozására ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk mindarról, ami ezekben a rejtélyes, lenyűgöző struktúrákban lejátszódik.
Forrás: Science Alert
