5000 éves, emberi koponyákból készült bögréket és maszkokat fedeztek fel Kínában
Kínai régészek olyan leletekre bukkantak, amelyek egyszerre keltenek borzongást és tudományos izgalmat: több ezer éves emberi csontokat találtak, amelyeket úgy munkáltak meg, mintha csak fából vagy agyagból készültek volna. A felfedezett koponyabögrék és csontmaszkok a neolitikus Kína rejtélyes rituáléira utalhatnak, de a valódi céljukat még ma sem értik a kutatók.
A megmunkált csontdarabokat állati maradványokkal és cseréptöredékekkel együtt találták meg, ám rendeltetésük továbbra is rejtély a szakemberek számára. A csontok a Liangcsu-kultúrához köthetők, amely Kelet-Ázsia legkorábbi városi civilizációjának számított. A maradványokat radiokarbon-vizsgálat alapján Kr. e. 3000 és 2500 közé datálták, vagyis a kínai újkőkorszak idejére. Bár korábban több Liangcsu-temetőt is feltártak, ilyen módon megmunkált emberi csontokat még soha nem találtak. A régészek öt különböző helyszínen több mint ötven emberi csontot emeltek ki a csatornákból és vizesárkokból. Ezeken egyértelműen látszott, hogy feldolgozták őket – hasították, fúrták, csiszolták vagy esztergálták.
– mondta Junmei Sawada, a japán Niigata Egyetem antropológusa a Live Science-nek.
A csontokon nem találtak erőszakos halálra utaló nyomokat, és a testek is egyben maradtak. Sawada szerint ez arra utal, hogy a feldolgozás a holttestek természetes bomlása után történhetett. A kutatók megállapították, hogy a leggyakrabban megmunkált testrész a koponya volt: négy felnőtt koponyát vízszintesen vágtak el, így „koponyabögrék” jöttek létre, míg másik négyet függőlegesen hasítottak, hogy maszkhoz hasonló tárgyakat készítsenek.
A korábbi feltárások során is találtak hasonló koponyabögréket előkelő sírokban, ami arra utalhat, hogy ezek vallási vagy rituális célokat szolgáltak. A most előkerült, maszkra emlékeztető arcformák azonban eddig példátlannak számítanak. Emellett olyan megmunkált csontokat is találtak, mint egy kilyukasztott koponyadarab vagy egy szándékosan lelapított állkapocs, amelyek szintén egyedülállónak számítanak.
– mondta Elizabeth Berger, a Kaliforniai Egyetem (Riverside) bioarcheológusa. Berger egyetértett a kutatókkal abban, hogy a csontok szokatlan kezelése a személytelenné váló városi lét következménye lehetett. A vizsgálatok szerint ez a gyakorlat hirtelen jelent meg a Liangcsu-kultúrában, legalább két évszázadon át fennmaradt, majd eltűnt.
Olvasd el ezt is!