Egy új kutatás szerint vélhetően a szociális fejlődéssel lehet kapcsolatban. Az anyjuk hangjára kevésbé fogékony az agyuk, mint a külső hangokra.
A kamaszok agyával kapcsolatos új kutatások azt sugallják, hogy bizonyos hangokra adott reakcióink idővel természetesen megváltoznak, így anyánk hangját kevésbé érezzük értékesnek. A gyerekek agyának szkennelésekor a 12 éves és annál fiatalabbak robbanásszerű idegi reakciót mutattak az anyjuk hangjára, aktiválva az agyban a jutalomközpontokat és az érzelemfeldolgozó központokat. Ám valamikor a gyerekek 13. születésnapja körül változás következik be. Az anya hangja már nem váltja ki ugyanazt a neurológiai reakciót. Ehelyett a tinédzserek agya, nemtől függetlenül, úgy tűnik, hogy általában minden hangra érzékenyebben reagál, legyen az új vagy emlékezetes.
A változások annyira nyilvánvalóak, hogy a kutatók képesek voltak megtippelni egy gyermek korát pusztán az alapján, hogy az agya hogyan reagál az anyja hangjára. Ahogyan egy csecsemő ráhangolódik az anyja hangjára, egy kamasz úgy hangolódik az új hangokra. Tinédzserként nem tudod, hogy ezt csinálod. Egyszerűen csak önmagad vagy: megvannak a barátaid és az új társaid, és velük akarsz időt tölteni. Az elméd egyre érzékenyebb és vonzódik ezekhez az ismeretlen hangokhoz. A kutatók azt gyanítják, hogy ez a tinédzserek agyának a szociális készségek fejlődésének a jele. Más szóval, egy tinédzser nem szándékosan zárkózik el a családjától, az agya egyszerűen csak egészséges módon érik.
Számos bizonyíték igazolja, hogy a kisgyermekek esetében az anya hangja fontos szerepet játszik az egészségükben és fejlődésükben, hatással van a stressz-szintjükre, a szociális kötődésükre, a táplálkozási készségeikre és a beszédfeldolgozásukra. Így logikus, hogy a gyermek agya különösen jól hangolódik a szülő hangjára. Azonban eljön az a pont, amikor az anyán kívül más emberekre való odafigyelés előnyösebb. Amikor a tizenévesek látszólag lázadnak azzal, hogy nem hallgatnak a szüleikre, az azért van, mert úgy vannak bekábelezve, hogy jobban figyeljenek az otthonon kívüli hangokra.
Az eredmények ugyanannak a kutatócsoportnak a 2016-ban közzétett fMRI-eredményeire épülnek, amelyek szerint a 12 év alatti gyerekeknél olyan agyi áramköröket mutattak ki, amelyeket szelektíven foglalkoztat az anya hangja. Amikor azonban a vizsgálatot kiterjesztették 22 tizenévesre, 13 és 16,5 év közötti tinédzserre, az anya hangja nem volt egészen ugyanilyen hatással. Ehelyett a tinédzserek által hallott összes hang aktiválta a hallásfeldolgozással, a kiemelkedő információk kiválasztásával és a szociális emlékek kialakításával kapcsolatos neurális áramköröket.
Amikor az anyjuk hangját hallották, amint három értelmetlen szót mond, szemben egy idegen hangjával, aki ugyanezt mondta, a résztvevők agyi szkennelései valójában kevesebb aktivációt mutattak az agy jutalmazási központjaiban. Ugyanez igaz volt a ventromedialis prefrontális kéregre is, amely az agynak az a része, amely segít meghatározni, hogy melyik szociális információ a legértékesebb. A kutatók remélik, hogy megvizsgálhatják, hogy ezek az agyi áramkörök hogyan különböznek a neurológiai betegségekben szenvedőknél. A kisebb gyermekek körében például a stanfordi kutatók azt találták, hogy az autisták nem mutatnak olyan erős reakciót az anyjuk hangjára.
Ha többet tudunk a mögöttes neurobiológiai mechanizmusokról, az segíthet megérteni, hogyan zajlik a szociális fejlődés. A mostani tanulmány eredményei az elsők, amelyek arra utalnak, hogy ahogy öregszünk, a hallásunk kevésbé az édesanyánkra, és inkább a legkülönfélébb emberek hangjára összpontosul. Az elképzelést más viselkedési és idegi vizsgálatok is alátámasztják, amelyek szintén arra utalnak, hogy a serdülőkori agy jutalomközpontjait általában véve az újdonságokra való fokozott érzékenység jellemzi. Ezek a változások az egészséges szociális fejlődés kulcsfontosságú részei lehetnek, lehetővé téve a tinédzserek számára, hogy jobban megértsék mások perspektíváját és szándékait.
(Forrás: ScienceAlert)
