Nem csak a viselkedés, a járás is jelezheti az autizmust – így ismerheted fel jeleket!

A gait kifejezést, azaz a járásmód szót az orvosi, neurológiai vagy mozgástudományi területeken használják arra, hogy leírják, hogyan mozog vagy jár valaki – ide tartozik a lépések ritmusa, hossza és sebessége is. Egy új tanulmány most a „furcsa járásmódot” összefüggésbe hozta az autizmussal – ugyanis az érintett emberek körében leginkább valamilyen más, az átlagostó eltérő járásminták fordulnak elő. Ide tartozik például a lábujjhegyen járás, a befelé, valamint a kifelé forduló lábfej is.

A vizsgálatok emellett finomabb különbségeket is kimutattak: az autisták körében végzett 30 éves kutatásokat összefoglaló tanulmány szerint a furcsa járásmód jellemzői közé tartozik a lassabb járás, a szélesebb lépés, továbbá az, ha valaki hosszabb ideig tartja a lábát a talajon, valamint az is, ha több időbe telik megtenni egy-egy lépést. A járásmódban tapasztalt különbségek gyakran más motoros eltérésekkel is együtt járnak – például egyensúlyzavarral, koordinációs problémákkal vagy kézírási nehézségekkel.

A különbségek főleg az agy fejlődési eltéréseiből fakadnak, különösen két agyi terület – a bazális ganglionok és a kisagy – működésében és szerkezetében. A bazális ganglionok segítenek a mozgások sorrendjének megtervezésében és a testhelyzet változtatásában, hogy a járás könnyed és automatikus legyen.

A kisagy pedig a látásból és a test helyzetérzékeléséből származó információk alapján időzíti és szabályozza a mozgásokat – annak érdekében, hogy az egyensúly megmaradjon és a mozgás koordinált legyen. Ezeknek a területeknek a fejlődési eltérései magyarázhatják a járás és a testtartás különbségeit.

Bár egyes kutatók szerint az autista járás a késleltetett fejlődés miatt alakul ki, ma már tudjuk, hogy a járásban tapasztalt különbségek egész életen át megmaradnak – sőt, egyes esetekben az életkor előrehaladtával még látványosabbá is válhatnak.

Ahogy a Science Alert cikke is kiemeli, nem minden eltérés igényel ellátást – az orvosok minden páciensnél egyéni, célzott megközelítést alkalmaznak. Léteznek például olyan autista emberek, akiknél ezek az eltérések kisebbek és nem befolyásolják a mindennapi életet – az ő esetükben nincs szükség kezelésre. Ha viszont a furcsa járásmódhoz további tünetek is párosulnak – ráadásul olyanok, melyek a hétköznapokat is megnehezítik – akkor minél előbb érdemes orvoshoz fordulni és segítséget kérni. Bár ma már sokat tudunk az autista járás általános jellemzőiről, a szakemberek még mindig keresik a választ arra, hogy miért és mikor jelennek meg egyéni különbségek.