A hangsebesség ötszörösét célozza meg Japán technológiája – videó!
Miközben a szuperszonikus utasszállítás visszatérése még csak egy ígéret, Japán már egy ennél is gyorsabb technológiát tesztel. A JAXA közreműködésével végzett kísérletben Mach 5-ös repülési környezetet szimuláltak, ami a hangsebesség ötszörösének felel meg. A fejlesztés hosszabb távon a hiperszonikus repülés és a hidrogénalapú meghajtás szempontjából is fontos lehet.
A Concorde évtizedeken át a gyors utazás egyik legismertebb jelképe volt, de japán kutatók most olyan technológián dolgoznak, amely elméletben túlléphet a klasszikus szuperszonikus repülés határain. A JAXA, vagyis a Japán Űrügynökség részvételével működő kutatócsoport a Kakuda Űrközpontban hajtott végre sikeres hajtóműtesztet, ahol Mach 5-ös körülményeket modelleztek.
Ez elméletben már olyan tempó, amellyel egy Tokió és New York közötti út jelentősen lerövidülhetne: a Narita és a JFK repülőtér közötti, körülbelül 10 850 kilométeres távolság ideális esetben akár két órán belül is teljesíthető lenne. Ebbe természetesen nem számít bele a felszállás, a gyorsulás, az útvonaltervezés és a leszállás ideje.
A japán fejlesztés azért is figyelemre méltó, mert miközben az amerikai Boom Supersonic Overture nevű repülőgépe Mach 1,7-es utazósebességet próbál elérni, a JAXA-kísérlet már egy másik technológiai szintet vizsgál. A Mach 1,7 is komoly előrelépés lenne a mai kereskedelmi repüléshez képest, Japán azonban a hiperszonikus tartomány felé nyitna utat.
A tesztben egy nagyjából kétméteres kísérleti repülőgépet helyeztek olyan környezetbe, amely a Mach 5-ös repülés feltételeit modellezte. Ilyen tempónál a szerkezetet akár 1000 fok körüli hőterhelés is érheti – hívja fel rá a figyelmet a Drive. A hagyományos repülőgépszerkezetek ilyen környezetben gyorsan károsodhatnának, ezért a kutatók azt is vizsgálták, hogyan viselkedik a teljes jármű extrém körülmények között. A teszt során figyelték a hővédő rendszer működését, a kipufogógáz hőmérsékleti eloszlását, a szerkezeti terhelést és az aerodinamikai vezérlőfelületek reakcióit is.
A kísérlet egyik fontos eredménye az volt, hogy a hővédelmi rendszer a külső forróság ellenére is az üzemi tartomány közelében tudta tartani a fedélzeti rendszerek környezetét. Ez alapvető kérdés, hiszen egy modern repülőgép működése érzékeny elektronikára, vezérlésre és pontosan szabályozott rendszerekre épül.
A japán teszt középpontjában egy hidrogénüzemű torlósugár-hajtómű állt. Ez eltér a hagyományos sugárhajtóművektől, mert nem forgó kompresszorlapátok sűrítik benne a levegőt. A rendszer a nagy sebességgel beáramló levegő torlóhatását használja ki: a levegő a hajtóműben így mozgó kompresszor nélkül sűrűsödik össze.
Ez hiperszonikus tartományban előnyt jelenthet, de komoly feltétele is van, hiszen a repülőgépnek már eleve nagyon gyorsan kell haladnia ahhoz, hogy a hajtómű hatékonyan működjön. Vagyis a technológia önmagában nem oldja meg a gyors repülést, csak egy összetett rendszer részeként képzelhető el. A kutatók a hidrogénüzemű meghajtás környezeti hatásait is vizsgálták. A fejlesztés másik nagy kérdése, hogy a rekordsebesség mellett a hidrogén jelenthet-e hosszabb távon tisztább és fenntarthatóbb irányt a nagy sebességű repülésben és az űrtechnológiában.
Olvasd el ezt is!