300 éve félreértjük az egyik legfontosabb fizikai törvényt

Newton első tehetetlenségi törvénye szerint egy tárgy egyenes vonalban mozog tovább, vagy nyugalomban marad, hacsak nem lép közbe külső erő. Ez a leírás jól működik, amíg nem vesszük figyelembe, hogy a külső erők állandók. Daniel Hoek, a Virginia Tech filozófusa szerint ez a gyakori parafrázis egy olyan félreértelmezést tartalmazott, amely egészen 1999-ig nem tűnt fel senkinek.

Két tudós ekkor azonban rájött arra, hogy a törvény egyik szavát a fordítás során figyelemnek kívül hagyták; ez a szó a quatenus volt, ami magyarra fordítva az „amennyiben” (angolul „insofar”), nem pedig „hacsak” (angolul „unless”) megfelelője.

Ez is tetszeni fog! 12 ezer új lehetséges megoldást találtak a háromtest-problémára matematikusok

Hoek számára ebben rejlik a különbség. A filozófus úgy gondolja, az új olvasat nem azt írja le, hogy egy tárgy hogyan tartja meg a lendületét, ha nem hatnak rá erők; hanem azt, hogy Newton szerint egy test lendületében bekövetkező minden változás – minden rázkódás, dőlés, kitérés és sprint – külső erőknek köszönhető.

Az elfelejtett szót (insofar) visszatették a helyére, így a fizika fontos alapelve visszakerült eredeti formájába. Ez a mindent eldöntő helyesbítés azonban soha nem vált ismertté.

Olvasd el ezt is! Darwin elmagyarázta az evolúciót, közel félmilliárd forintért vásárolták meg

Legtöbben egyetértenek abban, hogy ez mindössze szemantikai probléma, még Hoek is elismeri, hogy az újraértelmezés nem változtatta meg és nem is fogja megváltoztatni a fizikát. De Newton saját írásait alaposan megvizsgálva világossá válik, hogy az úttörő matematikus mit gondolt akkoriban. Newton valójában három konkrét példát adott az első mozgástörvényének illusztrálására:

Hoek szerint a legérthetőbb a búgócsiga – amely a levegő súrlódása miatt egy egyre szűkülő spirálban lassul.