A szarvasok titkos kommunikációja: ezért fluoreszálnak az erdei fák UV-fény alatt
Míg a tápláléklánc csúcsán álló állatoknak nincs okuk a rejtőzködésre, addig a prédák – akárcsak a szarvasok – csendesen kommunikálnak egymással. Egy tanulmány a fehérfarkú szarvasok érdekes, világító jelöléseit vizsgálta, amelyek az emberi szem számára láthatatlanok, ám UV-fény alatt fluoreszkálnak.
A kutatók a jelenséget fotolumineszcenciának nevezik. Ennek során a szerves anyag rövidebb hullámhosszú fényt nyel el, majd hosszabb hullámhosszon bocsátja ki azt. A New Atlas kiemeli, hogy a korábbi, emlősökkel kapcsolatos fotolumineszcencia-kutatások főként az állatok bundájára vagy bőrére összpontosítottak, a környezet ellenben kevesebb figyelmet kapott.
Daniel DeRose-Broeckert és kollégái a Georgia államban található Whitehall erdő több mint 300 hektáros területén vizsgálták a fehérfarkú szarvasok aktív jelölési pontjait. Összesen 109 dörzsölést, 37 kaparást és 20 vizelettel jelölt területet elemeztek, amelyeket jelzőszalaggal és GPS-koordinátákkal rögzítettek.
A kutató elmondta, hogy a szarvasok érzékenyebbek a kék és az UV-fényre. Mivel hajnalban – amikor a látható fény csökken és az UV-fényhangsúlyosabbá válik – a legaktívabbak, a jelzések ilyenkor különösen feltűnőek lehetnek számukra.
A szarvasok először agancsukkal és homlokmirigyeikkel ledörzsölik a külső fakérget, az előbukkanó rész pedig UV alatt világít. A kutatók ugyanakkor nem tudják biztosan, hogy maga a dörzsölés vagy a szabaddá vált felület okozza a fényt. Kaparás során a szarvasok patájukkal feltúrják a talajt, miközben az ujjak közti mirigyből származó, fotolumineszcens vegyületeket juttatnak a földbe. A területet vizelettel is megjelölik, amely a benne lévő porfirinek és aminosavak miatt szintén világít.
DeRose-Broeckert szerint ezek a jelölések afféle „közösségi hirdetőtáblák”: a szarvasok szaglás útján ellenőrzik, kik jártak a területen és hogy milyen ivari aktivitási állapotban vannak. A csapat megfigyelte, hogy a párzási időszakban a jelölések sokkal erősebben világítanak, feltehetően az intenzívebb dörzsölés miatt.
A kutatók úgy vélik, hogy mindez titkos kommunikációjuk egyik formája lehet, ám pontos jelentését egyelőre nem tudták megmondani. Jonathan Goldenberg, az Oslói Egyetem ökológusa ugyanakkor figyelmeztet: a fotolumineszcencia konkrét kommunikációs funkció nélkül is megjelenhet.
Hasonló jelenségről korábban is beszámoltunk: Dél-Amerikában olyan békákat vizsgáltak, amelyek bőre fluoreszkáló anyagot termelt. A kutatók szerint itt is kommunikációs célok állhatnak a háttérben, esetleg a ragadozók elijesztése.
Olvasd el ezt is!