Kozmikus por terjeszthette el az életet az univerzumban – állítja egy friss tanulmány

Az élet kialakulásának mikéntje egyike a legalapvetőbb, legtöbbet kutatott tudományos kérdéseknek. Számos teória született már arról, hogyan alakult ki az élet Földünkön, a leginkább elfogadott nézet szerint évmilliárdokkal ezelőtt az óceánokon fenekén megbúvó hidrotermális kürtőkben alakultak ki az első organizmusok.

Vannak azonban olyan kutatók is, akik úgy vélik, nem a Földön alakult ki először élet, sőt a mi bolygónkra is idegen helyről, a Naprendszer egy távoli szegletéből vagy akár egy másik galaxisból jutott el.

A nézet nem új keletű: már az ókorban hasonló következtetésre jutott némely filozófus. A 20. században aztán egy svéd tudós, Svante Arrhenius fogalmazta meg az úgynevezett pánspermia-elméletet, mely szerint élő organizmusokat tartalmazó porszemcsék révén terjedt el az élet az univerzum különböző részeiben. A folyamatot a Nap sugárzási energiája segítette elő.

Ez is érdekelhet: Már csak egy helyen bujkálhat a Naprendszer kilencedik bolygója

Korábban már kutatók kiszámolták, mennyi időbe telhetett, hogy a porszemcsék eljussanak a Földre – már amennyiben a feltevés helyes. Eszerint a Marsról 20 napba, a Neptunuszról 14 hónapba, az Alfa Centauri csillagrendszerből indulva pedig 9 évbe tellett volna, hogy eljusson az élet a Földre.

Egy új, még szakmai elbírálás előtt álló tanulmány most annak járt utána, hány helyre juthatott el az élet a fenti módon, írja az IFLScience.

Zaza N. Osmanov, a Tbiliszi Szabadegyetem fizikuskutatója úgy véli, amennyiben a pánspermia-elmélet helyes, az azt jelentené, hogy a Földön kívül sok másik bolygón is kialakult valamilyen élet.

Megvizsgáltok a bolygók által kibocsátott kozmikus por dinamikáját, és arra jutottunk, hogy 5 milliárd év alatt akár több száz fényévnyi távolságra is eljuthatnak az élő organizmusokat raktározó porszemcsék. Figyelembe vettük a csillagok átlagos sűrűségét is – az jött ki, hogy egyetlen bolygó kibocsátott porszemcséi akár százezer (!) csillagrendszerbe juthattak el

– mondja.

Osmanov ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy az univerzum sűrű molekuláris felhői sok ilyen porszemcsét elnyelhettek, így lassítva az élet terjedését.

Ezt is figyelmedbe ajánljuk: Óceán húzódik a Szaturnusz legkülönlegesebb holdja alatt

Amennyiben a pánspermia-elmélet, valamint Osmanov számításai bizonyítást nyernek, úgy ismét csak a Fermi-paradoxonnal találjuk szembe magunkat:

minden valószínűség szerint a Földön kívül máshol is kialakult az élet – de akkor miért nem lépnek kapcsolatba velünk az idegen civilizációk?