A csókolózás már 21 millió éve velünk van
A témában folytatott legfrissebb vizsgálatok szerint a csókolózás eredete jóval régebbre nyúlik vissza, mint eddig gondoltuk: egy legalább 21 millió éves viselkedésformáról van szó, amely már a korai emberszabásúak életének is része lehetett.
Evolúcióbiológusok az Afroeurázsiában élő főemlősök – köztük a csimpánzok, bonobók és orangutánok – viselkedését vizsgálva próbálták feltérképezni a csókolózás eredetét. Kutatásaik szerint az ajkak érintésével járó, szeretetteljes gesztus a legtöbb nagy emberszabásúnál megfigyelhető, ami arra utal, hogy ez a viselkedés egy ma már kihalt ősünknél jelenhetett meg először, 21,5 és 16,9 millió év között. Az IFLScience beszámolója szerint a kutatás azért is kiemelkedő, mert először vizsgálták ilyen széles evolúciós perspektívából ezt a viselkedésformát. Dr. Matilda Brindle, az Oxfordi Egyetem biológiai tanszékének evolúcióbiológusa így fogalmazott az eredményekről:
A kutatócsoport először azt határozta meg, mit tekintünk „csókolózásnak”, majd tudományos publikációk adatain keresztül példákat gyűjtöttek olyan főemlősökre, amelyeknél megfigyelték a „nem agresszív, száj a szájhoz érintésével járó, de az ételátadást nem magába foglaló” kontaktusokat. Ezt a viselkedést később végigvezették a főemlősök családfáján.
Ezt követően statisztikai modellezéssel számtalan lehetséges evolúciós útvonalat szimuláltak, hogy megbecsüljék, őseink körében mennyire volt jellemző a csókolózás. Az elemzést tízmilliószor futtatták le, hogy kellően erős statisztikai bizonyítékot kapjanak; végül arra jutottak, hogy egy ősi tulajdonságról van szó. Szerintük a csókolózás a nagy emberszabásúak közös ősében jelenhetett meg, nagyjából 21 millió évvel ezelőtt.
A kutatók arra is rámutattak, hogy közeli rokonainknál — például a neandervölgyieknél — szintén megjelenhetett ez a viselkedés. Ezt korábbi vizsgálatok is alátámasztják, amelyek szerint a Homo sapiens és a neandervölgyiek között nyálcsere történhetett. Emellett genetikai állományunk keveredése is jól mutatja, hogy a két faj közeli kapcsolatban állt – a kutatók szerint az is valószínű, hogy csókolóztak egymással.
Azt azonban továbbra sem tudni pontosan, milyen okok vezettek a csókolózás kialakulásához. Érdekesség, hogy bár reprodukciós vagy túlélési előnyt közvetlenül nem biztosít – ráadásul betegségek terjedhettek vele –, mégis fennmaradt több millió éven át. Ez arra utal, hogy valamilyen értéke mégis lehet, például pozitív társadalmi érzést válthatott ki. Az egyik elmélet szerint a főemlősöknél megfigyelhető intimitást és bizalmat megkövetelő, tisztogató viselkedésből eredhet. Ezért fejlődhetett az érzelmek – családi, baráti, romantikus vagy szexuális – kifejezésének egyik formájává.
Fontos ugyanakkor látni, hogy a csókolózás jelentése egyénenként és kultúránként is eltérhet. Egy 2015-ös antropológiai felmérés 168 kultúrát vizsgált. Az eredményekből kiderült, hogy mindössze 46 százalékukban van jelen a csókolózás. Érdekesség, hogy az 1600-as években, a Connecticut állambeli New Havenben be is tiltották a nyilvános helyeken történő csókolózást.
A mély evolúciós gyökerek ellenére is a viselkedést társadalmi normák és kulturális hagyományok alakítják. Catherine Talbot, a Florida Institute of Technology pszichológiai karának adjunktusa így beszélt erről:
Olvasd el ezt is!
Ez a kutatás az első lépés a kérdés megválaszolásában, és érdekes párhuzamot kínál más, evolúcióval összefüggő viselkedések vizsgálatával is. Ahogy arról például mi is beszámoltunk egy friss tanulmány a női emlősök hosszabb élettartamát vizsgálta, és arra jutott, hogy az evolúciós és genetikai okok a fajok szintjén is következetesen megfigyelhetők. A csókolózás evolúciós gyökereit kutató vizsgálatokhoz hasonlóan ez a munka is azt mutatja, hogy bizonyos viselkedések és élettani jellemzők mélyen beágyazódhatnak az evolúcióba, még akkor is, ha a kultúra és a társadalmi normák formálják őket.