5 mindennapi szokás, amiért a múltban súlyos büntetést kaptunk volna

Kávézás az Oszmán Birodalomban

Fotó: Shutterstock

A kávéházak a hatalmas kiterjedésű birodalom társadalmi életének központjaivá váltak, ahol azért gyültek össze az értelmiségiek, hogy megvitassák az aktuális eseményeket. A 17. század első felében uralkodó IV. Murád azonban úgy látta, hogy ezek az összejövetelek a lázadás táptalajait jelentik, és attól tartott, hogy a kávéházakban folytatott viták zavargásokhoz, vagy rosszabb esetben akár puccshoz is vezethetnek. Ezért az alkohollal és a dohánnyal együtt betiltotta a kávét is.

A szultán állítólag saját maga tartotta életben a törvényt: álruhában járőrözött Isztambul utcáin, hogy elkapja a szabálysértőket. Akit kávézáson kaptak, azt megverhették, sőt akár ki is végezhették.

Csók a tengerentúlon

Fotó: Shutterstock

Szintén az 1600-as években, viszont a világnak egy másik pontján a szeretet nyilvános kifejezéseit szabályozták szigorúan. A Connecticut állambeli New Havenben a mások előtti csókolózás – még a házaspárok között is – az érzelmek nem helyénvaló kimutatásának számított. A puritán hit a szerénységet és az illemet hangsúlyozta, így minden közösség előtti testi érintkezést a társadalmi normák megsértésének tekintettek. A nyilvánosan csókolózókat pénzbírsággal vagy kalodába zárással sújtották.

Bár ezek a törvényeket pár év után kivezették, a nyilvános érzelmi kinyilvánítással kapcsolatos vita még évszázadokig tartott az USA-ban.

Ezt is olvasd el! Feleségcipeléstől a szürcsögésig – 6 bizarr szokás a világ minden tájáról

Fürdés Európában

Fotó: Shutterstock

A középkori és újkori pestisjárványok kapcsán már minden környezeti tényezőre gyanakodott az orvostudomány, így felmerült az is, hogy talán a fürdés és a víz az, amely megnyitja a test pórusait a betegségeknek. Ezt a félelmet tetézte, hogy a fürdőházakat az erkölcstelen élettel hozták összefüggésbe, mivel sok nyilvános fürdőhelyre a prostitúció és egyéb bűnös élvezetek melegágyaként tekintettek.

A vízzel való mosakodás helyett az embereket arra ösztönözték, hogy bőrüket száraz ruhákkal dörzsöljék, valamint a szagok elfedésére használjanak erős parfümöket. Ironikus módon ez a vízzel szembeni iszony minden valószínűséggel hozzájárult a betegségek terjedéséhez.

A fürdés csak a 19. században vált újra széles körben elfogadottá, amikor a közegészségügyi reformok és a higiéniai fejlesztések segítettek visszafordítani az évszázadok óta fennálló tévhiteket.

Ez is érdekelhet! Ha eleged van a reggeli stresszből: 4 szokás, ami véget vet a sietős napkezdésnek

Táncolás Svájcban

Fotó: Shutterstock

A tánc egyértelműen az emberiség egyik legrégebbi önkifejezési formája, egykoron azonban bűnös és veszélyes tevékenységnek számított. A protestantizmus által erősen befolyásolt régiókban – különösen a kálvinista Genfben és több svájci puritán közösségben – betiltották a táncolást mint szórakozási formát. A hatóságok úgy vélték, hogy ez a mozgásforma férfiak és nők között buja gondolatokhoz és erkölcstelen viselkedéshez vezet, amely veszélyezteti a társadalom erkölcsi rendjét. A nyilvános helyeken – például a kocsmákban vagy a városi tereken – táncoló embereket pénzbírsággal, börtönnel büntették.

A szankciók ellenére a tánc föld alatti szektákban folytatódott, titkos partik és összejövetelek formájában – egészen a 1800-as évek legvégéig, amikor végre már bárhol legálisan meg lehetett mozdulni zenékre.

Éjszakai séta Japánban

Fotó: Shutterstock

Néha nincs, ami jobban esne egy éjszakába nyúló sétánál. A feudális Japánban azonban a sötétedés utáni mászkálást veszélyes tettnek tartották – főleg a jakuzához tartozó bűnözők, bérgyilkosok és kitaszítottak ólálkodása miatt. A „doshin” néven ismert járőrök ezért szigorú kijárási tilalmat rendeltek el, akit pedig engedély nélkül közemberként kint találtak, azt letartóztatatták vagy kivégezték. Ez a törvény nem csupán a bűnmegelőzésről szólt, hanem a lakosság mozgásának ellenőrzését is szolgálta. Az uralkodó osztály biztosítani akarta, hogy a parasztok a napi munkájukra koncentráljanak, és sötétedés után ne vegyenek részt titkos találkozókon.

Bár Japán ma már híres közbiztonságáról, nagy utat kellett ehhez bejárnia a távol-keleti országnak.

Forrás: Listverse